| 
Kedves Lista! 
Aki az I-III. részt nem olvasta, annak helyenként hézagos 
lesz a mondanivaló. Azonban teljes képet csak az eddigi és 
ez utáni fejezetek együttes ismerete nyújthat a 
teleportációról. 
Ha az ember megfigyel "spontán" teleportációkat, akkor 
joggal merül fel benne, hogy ha az ő bármely gondolatának 
vagy tettének köze lehetett hozzá, akkor azt fokozatosan 
rekonstruálja, és ezáltal végül egyre közelebbi beszélő 
viszonyba kerülhessen a jelenség lényegi alkotóelemeivel, 
mozgató rugóival. E közeledés végpontja mi más lehetne, 
mint az irányított, uralt érdemi teleportáció. A 
kísérletező elme nem tehet mást, mint aktív hipotézisek 
tömkelegét állítja fel, és nekilát velük kísérletezni. A 
hipotézisek többsége természetesen "cigányútra" fog futni, 
de egy részük a további finomítgatásokra méltónak fog 
bizonyulni, miközben szorul a hurok a becserkészésre 
ítéltetett Titok körül.... Nálam az a Titok kristályosodott 
ki, hogy teleportálni nem az egyén gondolatainak a magányos 
átstrukturálásával, hanem a saját gondolatainknak a többi 
ember gondolataival való speciális együtthatása által 
lehet, amely "konstrukciók" kicsikarására ráadásul nem is 
minden helyzet alkalmas. A gondolatok egyéni 
átstrukturálása tehát csak a teljes ciklus egyik fele, 
ráadásul a kisebb gyakorlati jelentőségű fejezete. A Nagy 
Mesterek egészen bizonyosan így "dolgoztak"........ Miért 
lenne mindez másképp, ha a fizikai világban az élő 
szervezet ama jelsorai hol érzékelnek, hol meg vezérelnek. 
Amit nem érzékeltünk, mert nem is létezett, azt a részletet 
nyilván vezérelni sem fogjuk tudni. Ebben rejlik az arra 
irányuló garancia, hogy teleportálással lopni az abszolút 
képtelenség netovábbja. A teleportálás tehát a 
holostrukturális közeg helyreállító, ön-regeneráló 
funkciója, amely csalafinta romboló értelemben nem 
működtethető, de ezen destruktív kategóriák  PERIODIKUS  
ellensúlyozásaként viszont köteles működni; - ez az alap-
evidenciák abszolút evidens csimborasszója. 
E gondolat-kísérletekben kikristályosodott bennem, hogy 
érdemben teleportálni nem az egyik szuper-felszereltségű 
kutató laboratórium egyik pontjáról a másikra lehet, tehát 
első megközelítésből nem fizikai jelenségként tekintek rá. 
Aki ezt teszi, annak akkor is drukkolok, ha ő netán 
lepocskondiázza az én erőfeszítéseimet! Valamennyi 
információt az ilyen titkos erőfeszítések bajnokainak is 
fogok tudni nyújtani a cikk-sorozatban, de nem ez az én 
csapás-irányom. Én nem fizikai jelenségként, hanem 
ESEMÉNYKÉNT  és/vagy  FEJLEMÉNYKÉNT  tekintek az érdemi 
teleportációra. 
Eseményt és/vagy fejleményt befolyásolni vagy a szereplők 
szuggeszciójával, manipulációjával, speciális stratégiájú 
információ-közléssel lehet, ami stressz-struktúra 
manipuláció, vagy a káosz-elmélet statisztikai 
megközelítésével lehet kapaszkodókat keresni. Ez utóbbi 
esetben kozmikus őr-szoftvereket kell feltételeznünk, 
amelyeket ha megszólítunk, akkor vagy felfedik a saját 
létezésüket, vagy csöndben maradnak.... Egy káosz-elméleti 
kapaszkodó máris van: a férfi-nő egyetértéssel garantáltan 
lehet a Szerencse Kvázi-Dimenzióját befolyásolni, ezt bárki 
leellenőrizheti. Azonban mivel a férfi-nő viszony 
globálisan is a padlón van, ezért nem ezt a módszert fogom 
kidomborítani, hanem férfi lévén egy "férfias" módszert 
fogok favorizálni; - noha végülis minden egyes 
teleportációs lehetőségről és hipotézisről meg kívánok 
emlékezni a cikk-sorozatban. Ami pedig az érdemi 
teleportációt illeti, az nem más, mint materializálódott 
érzéki csalódás. Ha tehát nem jármű-vezetés közben, vagy 
nem társaságban lep meg bennünket egy érzéki csalódás, 
akkor ne kívánjuk a fenébe, hanem várjuk ki a végét, hátha 
materializálódik. Ha pedig érzéki csalódás nélkül rögtön a 
három-dimenziós csal(-ód-)ás jön, hát akkor köszönjük meg 
annak, aki végrehajtotta. 
Ha a magányos perceinkben vagy álmunkban olyan érzéki 
csalódás lep meg bennünket, amely kellemetlen érzésekkel 
jár, akkor a vallásunk legfőbb jelképe nevében parancsolva 
mondjuk azt, hogy "Sátán, ........ nevében parancsolom, 
TÁVOZZ!" Ezt a formulát méltatni szokták a vallások. Ha 
álmunkban elpimaszodnának a kellemetlen szomatikus 
tünetekkel, netán epileptoid rángásokkal járó érzéki 
csalódások, akkor aludjunk hófehér fejfedőben, vagy 
kispárna-huzattal a fejünkön. A fehér szín alaposan 
leszigeteli ezeket a sötétségben is jelen lévő, infra- és 
ultra-fény jelenségekben is előforduló ún. fotorefrakciós 
szingularitásokat, végső soron "atrocitásokat"..... Az 
epilepsziát ugyanis a fotorefrakciós szingularitások 
okozzák. Az extrém fizikai és/vagy szellemi terheléses 
napokon a fehér fejfedő vagy kendő viselése nappal is 
érezhetően jótékonyan hat a napi fáradási görbére. Ezt 
bárki érezni fogja, és leellenőrizheti a különbséget, de 
csak extrém leterheltségű időszakban fogja érezni magát az 
igazi különbséget.  
Noha a cikk-sorozatban minden általam kinyomozott 
teleportációs esélyre és módszerre kitérek, de annak egy, 
sokak által a leginkább gyakorolható módjára fogok a lehető 
legtöbbet összpontosítani. Ezt a módszert a Kozmosz hajtja 
végre, és nem az ember. A homo sapiens csak rábírja a 
Kozmoszt, hogy méltóztasson nem berozsdásodni hagyni ezt a 
képességét, amit a megfigyelhető spontán teleportációkkal 
végülis rendre elárul; - és hát mi hősiesen állunk elébe 
ennek a dolognak, nem futamodunk meg az égi manna 
elől...... Ez ugyebár az "időág-leltár" módszer. Azonban ez 
csak egy általunk tökéletesen uralt stressz-struktúra 
részeként lehetséges. Ezért fogunk sokat és aprólékosan 
foglalkozni az időágakkal. 
Nézzünk meg a Bibliából kettő teleportálós esetet, és 
rekonstruáljuk azok stressz-struktúráját. Nevezetesen, 
amikor Illés lisztet és olajat teleportál 3 és fél éven át, 
illetve amikor Jézus bort teleportál a kánai mennyegzőn 
uszkve 3 és fél órán át...... 
Illés az ószövetségi Királyok Könyvében igazán végszükség-
helyzetben teleportált lisztet és olajat 3 és fél éven 
keresztül, tulajdonképpen a szállásadó özvegyasszonnyal 
együtt. Később Elizeus, Illés tanítványa szintén hiteles 
végszükség-állapotban teleportált egy másik helyzetben. 
Jézus a kánai mennyegző lakodalmon bort teleportált, habár 
sokan ezt úgy magyarázzák, hogy pálinkát vizezett, meg hogy 
becsapta az eleve is pityókás násznép érzékszerveit 
amolyan "itt a piros hol a piros" szintű piaci 
mágiával..... Nem! Jézus tényleg minőségi bort teleportált. 
De hol van Jézus teleportálásában a végszükség"?" Nos, 
Illés és Jézus teleportálásának "végszükség"-e közt a 
különbséget abban látom, hogy teljesen más a végszükség-
helyzet szintje és "kozmikus" megítélése, ha egy nő csak 
megtűr egy férfit a házában, (-mint az özvegyasszony Illést-
), és megint más, amikor a két nem egyesüléséről, majd 
pedig ennek a hangulatnak a közösségi kiáradásáról van szó. 
Ez utóbbi esetben a jó itóka hiánya maga a "katasztrofális 
végszükség".....
A végszükség-helyzeten felül van egy másik fontos közös 
analógia minden szentírási teleportációs helyzetben. Ez 
pedig nem más, mint hogy a próféta egy eleve is pattanásig 
feszült helyzetben ráadásul  MAGA  JÁRATJA  CSÚCSRA  A  
KEDÉLYEKET,  A  STRESSZT  Ő  MAGA  TORNÁZZA  FEL  A  
MAXIMÁLIS  SZINTRE,  MAJD  ANNAK  LECSENGÉSI  FOLYAMATA  
RÉSZÉVÉ  TESZI  AZ  ÉRDEMI  TELEPORTÁLÁST. Gondoljunk csak 
Jézusra, akitől adópénzt követelnek, erre ő egy elsőnek 
kifogott hal gyomrában ígéri azt megtalálni, amit valóban 
meg is találnak ott. Illés sztorija nagyon világosan 
mutatja ezt a csúcsra járató analógiát, amely érdemi 
teleportációban cseng le.......; - ugyebár stressz-
struktúra elemzést ígértem: Nos, Illés megérkezik az 
özvegyasszonyhoz, aki éppen rőzsét gyűjt. Éhínség van, és 
az asszony nyilván maga is rettenetesen szűkölködik a 
fiával. Erre Illés felszólítja, hogy "Asszony, adj ennem!" 
Ennél már csak az lenne nagyobb szemtelenség, ha egy tömeg-
baleset helyszínén nem a bámészkodóknak nyomnánk a kezébe a 
véradásra szólító nyomtatványokat, hanem maguknak a 
sérülteknek, akik vért éppen veszítettek...... Meg is kapja 
Illés az "adagját" az özvegyasszonytól: "Az utolsó 
lisztemen és olajamon lepényt sütök magamnak és a fiamnak, 
azért gyűjtöm a rőzsét. Utána amit megettünk, abból várjuk 
az éhhalált....., te pedig kedves Illés felőlem azonnal 
nekiláthatsz éhen haldokolni....." Illés nem tud kaját 
teleportálni magának, de az özvegyasszony lisztjét és 
olaját képes teleduplikálni, sokszorozni. Jézus szintén nem 
a semmiből "húzta elő" a sok-sok halat és a kenyeret, hanem 
teleduplikálta, sokszorozta azt a koedukált tömegben. 
Mi ennek az üzenete a mai teleportációs esélyek és 
ácsingózások számára? Nos, napjaink magyarországi stressz-
struktúrája egyrészt eleve is csúcs-közeli, miközben 
tömegek vergődnek a végszükség nyilvánvaló állapotában. Aki 
ismeri a közelmúltbeli internetes munkásságomat, annak 
tudnia kell, hogy a kortárs viszonyaink lehető legkényesebb 
vonatkozásait csúcsra járattam, és így lám, egy lecsengő 
fázisba igyekszem belopni az érdemi teleportációt. Sőt, 
az "időág-leltár" módszer által az antiszemitizmus örömteli 
és teljes szublimációját ígérem, mint 
kívánatos "mellékhatást", és ugyancsak 
kívánatos "kockázatnak" ígérem a teleportációt. 
Az akupunktúrás kúra gyógyulásos eseteinek 1/3-ában is a 
tünetek előbb nagyon felerősödnek, majd a csúcson hirtelen 
és teljesen eltűnnek. A szervezetünk mikro-stressz-
struktúrájában maga a makro-stressz-struktúra ismétlődik. 
Ezt a megelőző, a III. fejezetben tárgyaltuk, ama érzékelő-
szomatizáló jelsor okán, amely processzus és effektus 
fordítottja képezi az integrált pszichofizika alapját. 
Ha a gazdaságilag is jelentős teleportációk ill. 
teleduplikációk korszaka beköszönt, akkor az a minimum, 
hogy az antiszemitizmussal is történik valami....., ugyebár 
és nemdebár. A csúcsra járat(-ód-)ott antiszemitizmusnak 
és/vagy bármilyen kényes kérdésnek nyilván csak lefelé 
lehet majd a "csengése", semmint felfelé; - amely irányból 
a tartalékokat előbb mesterségesen "feléltük", hogy az 
érdemi teleportációkat csakis egy lecsengő fázisba 
pozícionálhassuk. 
Hódolatom!  Tom 
A legközelebbi részben többek közt át kell ismételnünk az 1-
es H-Kulcsot, mint minden alapját.
 |