Hello,


> Felado : Antal Attila
> E-mail :  [Hungary]
> Temakor: RE:Teljesen hibas ( 12 sor )
> Idopont: Wed Feb 13 09:23:26 CET 2002 NYELV #35
> Milyen levelez  programot használsz ?
> Lehet, a kódolását kellene átkapcsolni "ISO-8859-2"-re,
> vagyis Közép-Európai ISO-ra. Korábban, amíg a HIX-ek
> Nyugat-Európai ISO-ban jöttek, nekem is át kellett 
> kapcsolnom a programomat és akkor hirtelen
> minden ékezetes bet  beugrott a helyére.

En keptelen vagyok felfogni hogy egyes emberek ennyire ne 
figyeljenek oda arra. A kurva eletbe hat, aki nem szakmabeli az 
fogja fel, hogy ha egy level mar szarul jon, akkor akar 
fekvotamaszokat is csinalhat, akkor sem jon rendbe.

Ha neked a szar level jobb lett, az azt jelenti, hogy rosszul volt 
beallitva. Es? A cegnel en vagyok a mailszerver adminja es ha a 
level ide jol megjon, akkor garantaltan a postafiokomban is jo lesz.

Egy par napja viszont olyan szerveren jon at a level, ami ezt nem 
birja. Ez azt jelenti, hogy "majd" egyszer jo lesz, aztan megint 
nem. Aztan  megint jo, aztan megint nem. stb.stb.

Udv,

awender

Az igeket kijelento, felteteles es felszolito modokban lehet hasznalni.
Ezek 
mellett az olasz, az angol (es valoszinuleg meg jonehany mas nyelv)
ismeri a 
kotomod fogalmat is. Hogyhogy a mi nyelvunkben ilyen nincs?

Szegedi Ga'bor , http://gszegedi.freeweb.hu)
Szivesen nezek TV-t. Neha be is kapcsolom!

IVÁN

> Az isten személyneve NEM Isten. Ha valaki megnézi a bibliát, akkor
> sok helyen talál utalásokat istenekre (pl. ne legyenek nektek idegen
> isteneitek), tehát ez egy tulajdonsághordozó főnév

  Nem a! És monda Isten: legyen világosság! És a villany felgyullada.
Egy tulajdonsághordozó főnév nem tesz ilyet. Személy vala.

> A teremtő neve viszont Jah, Jehova, Jahve, JHVS, Adonáj

  Héberül. (Nem JHVS, JHVH.) De a magyar neve Isten. Speciel vannak
alternatív nevei is, Teremtő, Seregek Ura, ezeket a vallásos irodalom
szintén nagybetűvel írja, a nem vallásos irodalom pedig nemigen
használja.

RACSKÓ TAMÁS, köszönöm keresztneved eredetmagyarázatát

> Erre megoldást jelenthetne pl.  által a 33.
> számban alkalmazott (de a HIX által nem kezelt) UTF-8 (vagy UTF-7)
> kódolás.

  Igen, az tényleg nagyon jó lenne. Szerelmes vagyok a Unicode-ba,
mindenütt azt szeretném használni, de hát nagyon kevés program ismeri.
Hiba nélkül pedig szinte egy sem. Mindazonáltal a kérdés elméleti,
mert eddigelé nem azért nem beszéltünk arabászati kérdésekről, mert
nem volt hozzájuk írásunk -- ha akartunk volna, megoldottuk volna.

LORD EPPING

> De ez nem mindig van igy: a betu (betu") tobbes szama betuk, nem
> pedig betvek!

  De bizony az: az egyik testvérlistán ezt a szóalakot már évekkel
ezelőtt előállította valaki.

> Igazam van-e abban, hogy az osi, finnugor eredetu ilyen szavaknak
> volt egy v-betus tove is, es a ragozott alakokat ebbol kepeztek?

  Határozottan.

> Egy frappans pelda: a daru (emelogep) tobbes szama daruk, de a daru
> (madar) tobbes szama darvak.

  Szoktam mondani: magasan szállnak a toronydarvak, eső lesz...

> De akkor hogyan magyarazzuk az, hogy az etel so's, de ha a pH < 7,
> akkor az oldat savas?

  Mert annak az alanyesete más: só -- sav. Ha tehát egy sós étel pH-ja
kisebb hétnél, akkor abból hidrogénklorid lesz. Itt a melléknevesített
alakokkal semmi gond nincsen, maguk az alanyesetű szavak térnek el.

PROCI

> Mit jelent a következő kifejezés: "grafomániás hajlamaim vannak...."

  Engemet. Azt, aki szeret sokat írni, sőt még többet.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
FOLKLOR = Mualkotasok kozkedvelt tisztitoszere.

A NYELV 0035-ban írta :
>Igazam van-e abban, hogy az osi, finnugor eredetu ilyen szavaknak volt egy
> v-betus tove is, es a ragozott alakokat ebbol kepeztek?
Majdnem. Ugyanis nemhogy volt egy ilyen tövük, hanem csak ilyen tövük volt.
Pontosabban: a ló szó alapnyelvi alakja *loß8 volt (ahol a ß a mai angol
w-hez hasonlatos, a 8 pedig egy tetszőleges, hátul képzett magánhangzót
jelöl, * jelöli azt, hogy kikövetkeztetett alakról van szó). A ß két
magánhangzó közti helyzetben v-vé vált, ezt mutatja a mai lovak alak is. Ha
viszont a szó alanyesetben állt, akkor bizonyos hangfejlődési tendenciák
mentek végbe, nevezetesen: a szóvégi magánhangzók (itt: 8) a XIII. századra
a magyarban teljesen lekoptak, így lett az akkori alak *loß, amelyben a ß
magánhangzóvá erősödött: *lou (ilyennel már mai nyelvjárásokban
találkozhatunk is, bár azok volószínűleg másodlagos fejlemények), majd az
ou kettőshangzó ó-vá egyszerűsödött, így alakult ki a mai ló szavunk.

Üdv: Attila

A NYELV 0035-ban írta Racsko' Tama's >:
>hix.nyelv #34, Mártonfi Attila:
>> >szó ékezethelyes eredetijét: < "mi±kár" < "mie±ok" :-)
>> Sajnos, nem, mert a Windows-1250 és az ISO-8859-2 épp itt térnek el
>> egymástól. :-((
>Ez komoly? A Bőregér! nem konvertálja a megjelenítéskor ANSI-ra?
Érdekes dolog történik (szerintem nem a The Nevér! a ludas). Te elküldesz
egy s caron karaktert, ISO-8859-2 kódolással (B9). Az ISO-8859-2 
és a Windows-1250 kódtáblák között a 80--BF tartományban van eltérés, a
Windows-1250 B9-e egy a ogonek. A hozzám megérkezett ISO-8859-2-es kódolású
levélben viszont éppen egy a ogonek áll, de az ISO-8859-2-es kódjával,
B1-gyel. Ez akkor válik igazán egyértelművé, amikor átállítom a levél
kódolását Windows-1250-re, akkor ugyanis a szintén B1-es kódú plusz-mínusz
jelenik meg. (Ezt a jelenséget biztosan nem a HIX okozza, mert a
magánlevelezésünkben is így szokott történni; már egész jól olvasom az
ilyen átalakulásokat.)
Nekem egyébiránt a két kódtábla közti interferenciából adódóan az a
tapasztalatom, hogy mailben a 80--BF szegmens szinten használhatatlan, mert
annyira bizonytalan. 

Üdv: Attila

Kedves, Tamás!

> A te fent idézett leveled viszont az én s-hacsekomat B1h-s ISO-kóddal küldte
> vissza. Ebből az alábbira gondolok: azt hiszi a The Nevér!-ed, hogy ANSI-
> 1250-es kódlapú levelet kapott. Emiatt az ANSI-nak tekintett B9h (a-ogonyek) 
> kódot átalakítja a B1h ISO-ekvivalenssé és úgy tárolja el. Ezekután, ha ezt 
> ISO-8859-2-ben nézed, a-ogonyek lesz, ha ANSI-1250-ben, akkor plusz-minusz. 
Most megnéztem a levelet hexeditorral is, abban is B1 volt az adott
helyen. Azt furcsállnám, hogy a natúr levélbe belepiszkolna a levelező,
de semmi nem lehetetlen.

Üdv: Attila

Néhány magamnak küldött levéllel kiderítetem a turpisságot: a Bat!
majdnem Windows-1250-nek kezeli az ISO-8859-2-t. Ez csúnya dolog. A s
caront 9A-nak küldte vissza, az a-ogoneket B1-ként, a magyar nyitó
idézőjelet 84-ként. Nem értem a logikáját

Üdv: Attila

Kedves Proci!

hix.nyelv #35, :
> Mit jelent a következő kifejezés: "grafomániás hajlamaim vannak..."
Jelentése "írási kényszerem van; kórosan sokat írok; szájmenésem van 
írásban". Ez egy valódi kórkép: az ilyen egyének agyában az írás 
folyamata alatt sok endorfin képződik, így tulajdonképpen narkóznak. 
Ehhez hozzá lehet szokni. Ez az amiért a hosszútávfutók is 
hosszútávfutnak.

Racskó Tamás

Kedves Lord Epping!

hix.nyelv #35, :
> Furcsa a magyar o',o", u, u" v;gu szavak targyesete, tobbes szama,
> melleknevi stb. alakja. Gyakran - de nem mindig - egy "v" betu szurodik be.
> Igazam van-e abban, hogy az osi, finnugor eredetu ilyen szavaknak volt egy
> v-betus tove is, es a ragozott alakokat ebbol kepeztek? 

Ezeknek a szavaknak az ómagyarban egy töve volt, melyekben a mai "v" helyén 
a honfoglalás körül még bilabiális (angolos) "w" volt: pl. "ló" < "*lowo", 
"fű" < "*fiwü" < "fime". Ekkor rag előtt még változatlan volt a tő: "lowo" : 
"lowot", "tetwe" : "tetwet". 

A XII. sz. végére azonban a szóvégi magánhangzók eltűntek, és ilyen párok 
alakultak ki: "low" 'ló' : "lowot" 'lovat', "tetw" 'tetü' : "tetwet" 
'tetvet'. Tehát a rag előtt megmaradt az eredeti véghangzó, melyet ma 
kötőhangnak (előhangzónak) hívunk. Az ilyen tőváltakozás másig megvan a 
"ház" : "házat" típusú paradigmában. 

A szóvégi "w" idővel kettőshangzót alkotott az előtte lévő magánhangzóval, 
illetve teljes "u", "ü" magánhangzó lett, ha előtte mássalhangzó volt; szó 
belsejében magánhangzó előtt azonban "v"-vé vált: "lou" : "lovat", "tetü" : 
"tetvet". Legvégül a kettőshangzók egyszerűsödtek hosszú magánhangzóvá. Így 
jöttek létre a "v"-s és "v" nélküli tőváltozatok.

A nyelvben azonban a rendhagyóságot létrehozó folyamatok mellett vannak az 
azt eltüntetni szándékozók is. Így sok "v"-vel váltakozó tövű szavunk idővel 
egyalakú lett (vagy éppen úton van afelé). Az esetek többségében az 
"alanyeset"-hez jöttek létre új ragozott alakok, pl. "szót" ("szavat" 
helyett), "tűt" ("*tüvet" helyett, de vö. "töVis"), "nőt" 'asszonyt' 
("*növet" helyett); de volt, hogy a "v"-s tő maradt meg: "könyv" ("könyü" 
helyett). 

Előfordult az is, hogy mindkét változat megmaradt, azonban eltérő 
jelentéssel: pl. "só" : "sav". Ez a folyamat napjainkban is elő: az újabb és 
a régebbi jelentések gyakran eltérő ragozással bírnak: "daru" : "darvat" 
'madarat" ~ "darut" 'emelőt'; "indulatos szavak" ~ "indulatszók". 

"-ó/-ú/-ú/-ű" végű szavaink egy része azonban nem mutatta a fenti 
tőváltakozást. (Bár szofisztikáltabb nyelvhasználók biztos ismerik a "betű" 
szó "betvet" tárgyesetét :-)) Ezek egy része török kölcsönszó, melynek végén 
eredetileg "k/g/gh" hangok álltak. Ilyen pl. a "betű" < "bitik", "borsó" < 
"burcsak". Másik részük ugyanilyen toldalékra végződő képzett szó, pl. a 
"menő" szavunk még a Tihanyi Alapítólevélben is "meneh"-nek van írva. Ezek 
végén sosem állt magánhangzó, így amikor a szóvégi "k/g"-ből "gh"-n és "w"-n 
keresztül szintén kettőshangzó lett, a ragozott tő nem különbözött a 
ragozatlantól. Pontosabban másutt különbözött, ld. "erdő" : "erdeje", 
"disznó" : "disznaja". De ezt a váltakozást hatékonyabban tüntette el a 
nyelvünk, mint a "v"-betoldást.

Kedves Attila!

hix.nyelv #35, Láng Attila D.:

> Pardon: tudtommal Sziddhártha herceg fölvette ezt a nevet mint övét és
> viselte. Buddha nagy kezdőbetűvel őt jelenti. 
> ...
> de fölvevé neve részeként a Krisztosz nevet is: Jészosz Krisztosz,
> vagyis Jesua, a fölkent. 

Nem akarok ezen vitatkozni, mivel ez elvisz a "Szent Jobb", ill. "Szent 
Szív" írásmódjától, mesyek szintén adott nevek. Ilyen tulajdonságukban egy 
meghatározott dolgot/személyt jelentenek. Ugyanakkor mind a "buddha", mind
a "jobb", mind a "szív", mind a "fölkent" szavakat használhatjuk köznévként 
is: de a fenti esetekben nem azok. 

Mellesleg -- lehet, hogy tévedek --, de Jézus csak egy alkalommal nevezte 
magát a Messiásnak Ján 4,25-26-ban (dehát János a "legmegbízhatalanabb" 
evangelista). Egyébként elég a "Krisztus" név gyakorisági adatait elővennünk 
az Újszövetségben, hogy lássuk: igen nagy valószínűséggel Pál apostol 
hatására terjedt el ez az epiteton. (Minor korrekciók: "fölvevé a KHrisztosz 
nevet"; előtte a neve héberül "Jehósua" lett volna [ugyanaz mint "Józsué"-é],
de akkoriban mindenki arameusul beszélt, így valójában "Jeszía"-nak hívták: 
ebből van a görög névalak.)

Jézus maga tiltakozott az ellen, hogy az ószövetségi értelemben vett 
"felkent"-nek, "messiás"-nak tekintsék (és akkoriban e fogalmaknak még csak 
ilyen értelmük volt): mivel az ígéret szerint a messiás a zsidók királya 
lesz, aki e földön teremti meg az Úr országát. A keresztfájára is gúnyból 
került az INRI rövidítés. A korabeli esszénus iratok tanúsága szerint Jézus 
címe leginkább "haccedeq" (tanító) lehetett...

Buddhát leginkább "bhavam Gótama"-ként (Gautama úr), ill. "muni"-ként (bölcs,
szent) hívják az egykorú iratok. Ha vesszük a  "Buddha" nevet használó 
iratokat, pl. A tanítás emlékművei szútrát, akkor ilyen mondatokat találunk: 
"Itt megtaláljuk végre őt, a fenségeset, akit keresünk, a Szentet, a 
Buddhát." Itt egyértelmű, hogy a "Buddha" név egyszerű epitethon ornans, 
egy értelemtükröző fordításkor helyette  "megvilágosodott"-at kellett volna 
hozni (mint ahogy a "Muni"-t le is fordították "Szent"-nek). Ugyanez van a 
Kétféle vitakkák szútrában, csak Buddha szájából (utólag[!] lejegyezve): 
"Még jóval a teljes megvilágosodás előtt [amikor még nem voltam Buddha, csak 
Bóddhiszattva], íme ez a gondolat támadt fel bennem". A  "bóddhiszattva" szó 
használata jelzi, hogy a két szó csak a niródha előtti és utáni lét rövid 
megfogalmazását takarja. 


> De nagybetűvel a Megváltó, az már ragadványnév. Az ezerszemű Buddha
> viszont szerintem epitheton ornans. 
Az Ezerszemű Buddha a mahájána-buddhizmus terminológiája, és ott a Buddha 
különböző attribútumait külön entitásként tisztelik. Az elgondolás a 
hinduimusból fakad, hiszen Krisna és Ráma sem volt más mint Visnu egy-egy 
avatárája (sőt újabban a Buddhát, Jézus Krisztust és Mahátma Gandhit is 
annak tekintik). Csak az a Buddha ezerszemű, amely a szamádhi állapotában 
tartózkodó Gautamát jeleníti meg: a bóddhiszattvaságot a buddhaságtól  elválasz
tó állapotot, amikor elérte a bódhit, és 
átlátta a világot a 
keletkezésétől kezdve: "Építő, látlak téged. Házat többé nem építesz. Minden 
gerendád összetört, a háznak tornya szétesett." (Dhammapada) De ekkor egy 
hang sugallatára visszajött a szamádhiból, hogy tanítson: ezután már a neve 
"Tanító Buddha", és a szankhárák tekintetében ugyanolyan kötött lett, mint a 
bódhi előtt volt.


>  Hát hiszen meg is cselekedték bizonyos Nemecsek Ernővel.
Igen, éppen ezért szignifikáns, hogy nagy kezdőbetűvel anyakönyvezték és 
nagy kezdőbetűvel temették el. 


> Van... de akorse csinálhasukhogy mindemki ugyirrlyon ahonneki
> lyolesikk... 
Minden lelkileg egészséges emberbe be van égetve a szocializálódás 
kényszere: de a közösséghez való alkalmazkodást csak addig várhatjuk el, 
amíg a kényszerhatás nem lép túl egy adott mértéket. Ha túllépi, akkor vagy 
deviáns lesz az illető [esetünkben törökszultános helyesírással], vagy 
feloldódik az egyénisége [esetünkben nyelvtörvényt fog gyártani]. Ha pl. a 
"kisebb" szóban írandó "s"-ek számát illetően [ez csak példálózás, nem 
konkrét példa!] a populáció többsége a vonal túl oldalán találja magát, 
akkor azt kell felvetni, hogy azt megengedhetjük-e, hogy az "elit" írjon 
úgy, ahogy neki jól esik!


> Aandacht! A hollandban viszont az U névmás nagybetű.
Pas op, dat is niet zeker! A mai nyelvben alapesetben egyértelműen kisbetűvel
írjuk. Csak amikor hangsúlyozottan formálisak akarunk lenni, akkor írjuk 
naggyal.

Kedves Tamás!

Alighanem félreértetted a juhászodikkal kapcsolatos
mondókámat. A jonh ősmagyar változata a juh (nem a
birka), joh - ide tilde kellett volna, de nem tudom,
műlödnék-e ebben a levelezési rovatban. (Ez a juh, joh
van meg az éhomra elhomályosult összetett szóban is.)
Az etimológia nem egészen biztos, más felfogás szerint
a juhászodik a jó melléknév származéka. Mindezeknek A
magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (TESz.)
is utána lehet nézni.

A román nyelv Tracia provincia bukásától...

Szegény dákokat Trajanus módszeresen likvidálta, miként
Rómában a Trajanus oszlop ékesen ábrázolja. A román nyelv
a Balkán-félszigeten alakult ki, innen van számos szláv
elem is benne. A dáko-román kontinuitás elmélete - bár-
mennyire is hivatalos nézet Romániában - erősen sántít.

Erzsébet