Sziasztok!
A kovetkezo cikket talaltam a neten:
Gyógyul a Föld ózonrétege
2006.06.02, Richárd Balázs, Forrás: SG.hu
Az 1980-as években a világ kormányai megtették a
szükséges lépéseket az ózonpajzsot elvékonyító CFC
gázok betiltása érdekében, ami úgy tűnik, lassan
meghozza a várva várt hatást.
Bár még ma, közel 20 évvel az ember alkotta vegyi
anyagok korlátozását és betiltását elrendelő
nemzetközi szerződés, a Montreáli Egyezmény életbe
lépése után is hatalmas ózonlyukról számolnak be a
jelentések a déli sarkkör felett, a bolygó többi
részén a veszélyes UV sugarak elleni védelmünk úgy
tűnik javuló tendenciát mutat. Az elmúlt 9 évben az
ózonmennyiség nagyjából változatlan maradt, megállítva
az először az 1980-as években észlelt csökkenést,
azzal együtt is, hogy a kritikus, Antarktisz feletti
ózonlyuk 2005-ben nagyobb volt mint valaha, közel 24
millió négyzetkilométert tett ki, ami nem sokkal
kisebb, mint Észak-Amerika. Sokan felteszik a kérdést,
vajon mindez a megszorító intézkedések hatása-e, vagy
valami más is közrejátszott a folyamatban?
A NASA kutatói szerint egyáltalán nem egyszerű a
válasz. A CFC nem az egyetlen dolog, ami hatással
lehet az ózonrétegre. Ide kell sorolni a természetes
tényezőket is, mint a napfoltokat, melyek az UV
sugárzásért felelnek, a vulkánokat, melyek kénes
gázaikkal gyengítik az ózon réteget, de ugyanígy
szerepet játszik az időjárás is: a sztratoszféra hideg
levegője egyaránt képes erősíteni és gyengíteni az
ózonpajzsot. A témában Elizabeth Westhead és Signe
Andersen publikált a Nature most megjelent számában.
Az ok és az okozat kiválogatása nem könnyű feladat, a
NASA azonban több egyetemmel összefogva kieszközölt
némi előrehaladást. Tanulmányuk végkövetkeztetése
szerint a jelenlegi tendencia körülbelül 50
százalékban köszönhető a CFC betiltásának.
A kutatók különböző magasságokban mérték az ózon
koncentrációját, műholdak, léggömbök és földi műszerek
alkalmazásával. Ezután összehasonlították a méréseket
az ózon gyógyulásának számítógépes modelljeivel,
melyek a CFC valós, mért csökkenése alapján készültek.
A számítások során figyelembe vették a napfolt ciklus
ismert viselkedését is, ami 2001-ben tetőzött, és
jelenleg leszálló ágban van. Ezen felül figyelembe
vették az ózonréteg időszakonkénti változásait és a
már fentebb említett sztratoszférában tevékenykedő
szeleket is. A kapott eredmények egyrészt jó hírnek
számítanak, másrészt némi fejtörést is okoztak.
Kezdjük a jó hírrel: a felső sztratoszféra ózonjának
gyógyulása nagyjából 18 kilométeres magasság felett
szinte teljes egészében a CFC csökkenésének tudható
be, ami azt mutatja, hogy van értelme a károsanyag
kibocsátásokat korlátozó egyezményeknek. A fejtörő
azonban az az egészben, hogy 10 és 18 kilométer
között, az alsó sztratoszférában nagyobb javulás
tapasztalható az ózonszintben, mint azt a CFC
kibocsátás csökkenése önmagában indokolná, azaz valami
másnak is közre kell játszania az alacsonyabb
magasságokban.
A kutatók szerint ez a "valami más" a légköri szeleket
takarja. A szelek képesek elszállítani az ózont az
egyenlítői területekről, ahol az nagyobb magasságokba
jutva megsemmisülne, így feltehetőleg a változó
szélsémák hatnak az ózon egyensúlyára és gyorsítják a
pajzs gyógyulását a 18 kilométer alatti légrétegekben,
magyarázta Mike Newchurch hidrológiai és éghajlati
szakértő. Az elmélet egybevág a számítógépes
modellekkel is, azonban ezen felül is lehetnek olyan
természetes vagy emberi tényezők, melyek
kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak az ózonréteg
kisebb magasságokban való meglepő erősödéséhez.
Elvonatkoztatva a magyarázattól, amennyiben a
tendencia folytatódik, a globális ózonréteg 2030 és
2070 között visszaállhat az 1980-as szintre, sőt
ekkorra akár az Antarktisz felett éktelenkedő lyuk is
bezárulhat.
Judit
|
