Kedves Lista!
Nem tudom, hogy kiben mennyire csendesedett le az elmúlt
részletek olvasása közben bizonyára többször is magasra
hágó bizonyosság, hogy igenis lehetséges dologról írok. Nem
egy soha sem volt dologról, hanem egy sokszori és
akárhányszori nekirugaszkodásra való bátorítás nevében
írok, amely nekirugaszkodásnak minden előzménye kivétel
nélkül biztató volt.
Az általam favorizált "időág-leltár" módszer magát az
Univerzumot kéri fel, szinte kényszeríti bizonyos Kulcsok
szerint, ahogy az egy megelőző ciklusban pont fordítva
történt: Ugyebár a cikk-sorozat második részében már
utaltam rá, hogy a Kozmosz kényszerített le bennünket a
dédelgetett időágainkról, tehát méltóztasson teljesíteni,
amennyiben mi átkérjük azon időágak jövedelmi struktúráját
a mi valós időágunkra. Ez a koncepció számos új gyakorlati
problémát vet fel, illetve új kihívásokat támaszt,
amelyeket az érdemi teleportáláshoz nem menet közben, főleg
nem utólag, hanem bizony jóelőre kell megoldani. Hát ezért
nem 0,21 és nem 2,1 hanem 21 részes a cikk-sorozat.
Mózesnek ehhez ki kellett vezetnie a vele együtt lázadókat
Egyiptomból, de ugyanez a 21. szd.-ban kivitelezhetetlen.
Mindenkinek a helyén kell maradnia, csak a stressz-
struktúráknak kell megújulniuk a teleportációs kör
bezárultával, illetve a teleportációs kor
beköszöntésével...........
Tehát gond nélkül áttörtük a lelki korlátot, és lélekben
immár abban a korban járunk, amikoris túl vagyunk azokon a
megrázkódtatásokon, hogy az első néhány érdemi
teleportációval és/vagy teleduplikációval immár kapcsolatba
is kerültünk valamilyen formában. Tehát akár arany, akár
készpénz, akár egyéb vonatkozásban valakik ÚJ ÉRTÉK -hez
jutottak, jutottunk, jutottatok.
Van egy csavaros kacifánt a kihívások közt, amit akármilyen
nehéz megoldani, de meg kell oldani. Arról van szó, hogy ha
én másokért fohászkodom, és közülük némelyek megkapják a
kompenzációt, akkor több új probléma keletkezik, főleg a
kompenzáció bizonyos nagyságrendje fölött, pl.:
A/- Mi az "új érték" adó-vonzata, hogy kell kezelni?
B/- Mi az "új érték" elmaradt, vagy aktuális
gyerektartás-vonzata, hogy kell kezelni?
C/- Mi az "új érték" hivatalos magyarázat-vonzata, hogy
kell kezelni? Ugyanis a bankoknak egy bizonyos nagyságú
összegnek a számlánkon való felbukkanása esetén állítólag
jelentési kötelezettségük van a BM szervei felé. Ők aztán
rablási és titkosszolgálati ügyekkel fogják azt
összefésülni, és van rá esélyünk, hogy meg is jelenik a
hatósági "kérdezőbiztos" a lakásunkon.
D/- Milyenek lesznek az "új értéknek" a férfi-nő
viszonyra való vonzatai, hogy kell azokat kezelni?
E/- Milyenek lesznek az "új érték" bel-, sőt
külpolitikai vonzatai, hogy kell azokat kezelni?
F/- Milyenek lesznek az "új érték" tisztán
üzletpolitikai és nemzetgazdasági vonzatai, hogy kell
azokat kezelni?
Vegyünk egy velejéig rázós jövőbeli időágat, járassuk
csúcsra aannak elméleti feszültségét, majd pedig ha nem
sikerül lenulláznunk a feszültséget, akkor leselejtezzük
magát az időágat, és kezdjük elölről a progresszív módszer
építgetését. Képzeljük el, hogy én másért fohászkodom, erre
az illető akkora érdemi kompenzációt kap, hogy csak az "A-
F" kihívásból egyetlen egybe azonnal belerokkanna. Tehát
nagyobb bajt hoznék rá, mint amekkora jót majdnem sikerült
okoznom, sőt el is kezdtem okozni neki. Ekkor azt kellene
felajánlanom, hogy az énértem való fohász részeként nálam
realizálódó *kompenzációból én magam mutassam meg az utat,
hogyan kell kezelni azokat a fránya "A-F" kihívásokat. (-
*Egészen pontosan azon kompenzációs folyamat kiteljesedése,
amely kis léptékben már meg is indult.-) Azt is mondhatnám,
hogy én ténylegesen fel is "áldozom" magam azon ijedelem
erejéig, amelyet e pénz néhány, immár NAGY részletben való
megérkezése fog jelenteni; - feltéve ha lesz értem is
fohász, amely az én fohászaimat viszonozza, amelyet íme,
értetek dokumentálok. Ez ugyanis kétségtelen idegrendszeri
teher, amolyan edzési tervet igénylő merőben új kihívás,
amely terhet a legelső személynek (-egyáltalán az első
néhány embernek-) viselni valóban áldozat. Amikor időnként
apróbb pénzösszegeket kapok szó szerint teleportációval,
akkor felteszem a kérdést: Miért!?! Honnan!?! Egyetlen
épkézláb magyarázat lehetséges csak: Egy másik időágamról.
Azonban az "A-F" kihívások megoldatlansága miatt örülhetek,
hogy egyáltalán néhanapján láthatom a jelenséget néhány
kósza fillér erejéig, amelyen aztán elnapolom az éhhalált.
Természetesen borzasztóan szeretném "felturbósítani" a
jelenséget, és tanúskodhatok róla, hogy igenis létezik,
pislákol ez a kozmikus kompenzációs funkció, tehát igenis
van mit felturbósítani. De akármennyit töprengtem rajta,
az "A-F" kihívások előzetes igényes és demonstratív
feldolgozása nélkül jogosan mutat fityiszt nekem a Kozmosz.
Ha viszont ezt feldolgozom, akkor a kalkulációim szerint a
Kozmoszka kénytelen lesz rükvercbe kapcsolni a fityiszt, és
gyakorolni lesz kénytelen ezt az alap-funkcióját. Addigra
legalábbis felturbósítjátok a másokért való fohászt, amely
körbeérve úgyis mindenkit utolér...... Tehát tulajdonképpen
ugyanott tartunk, ahol legelőször is, amikor az időág-
selejt módszert gyakoroltuk, csak most a jövőben
selejtezzük az időágakat, és nem a múltban. Illetve a
múltbéli időágak közt a Kozmoszka selejtezett, a jövőbeli
időágak közt pedig mi, a medve bőrére előre koccintó, az
álmodozással a saját életünket "megrontó" "teleportáló
hívők" fogunk leltározni és selejtezni. A múltbéli
időágainkat is végső soron "együtt" selejteztük a
Kozmosszal, a jövőbeliekkel is ugyanezt az együttműködést
fogjuk folytatni. Lám, e képesség ilyen egyszerű maradt:
Leltározni a múltban a Kozmosz által selejtezett időágak
közt, azokban minimum egy kozmikus hiba-pontot találni,
majd leltározni a jövő időágai közt, és ott kozmikus új-
értékpontot, adomány-pontot egyeztetni a hiba-pontok
evidens viszonossága alapján, ugyanúgy kozmiksuan. Ekkor a
Kozmosz nem mást tett velünk, mint jóval előbb látta, mint
mi, hogy valami miatt az egy halál-időág a számunkra,
amelyen vagyunk, és belenyúlt az életünkbe. De a jövőben
viszont kell lennie egy ugyancsak kozmikus pontnak,
amelyben az áramlás nem szublimációs, nem donori a mi földi
nézőpontunkból, hanem immár akceptori. Ez így igazságos és
evidens.
Valójában úgy érzem magam, mint a róka a mesében, aki a
hollónak kirimánkodta a sajtot a szájából. A Kozmosz a
holló, és a sajt a szájában a teleportáció. Ül fenn a fán,
én pedig alant tudom, hogy sajtot fogok csócsálni. Nem
tudom a lakoma időpontját, de mivel sokat vártam, így
valószínűleg nemsokára ott lesz a megérdemelt ementáli
sajtocska a hamvas bendőmben. Én kissé más taktikát
választok, mint a mesebeli haverom. Ő ugyanis valami
blöffel károgásra ösztökélte a varjút, mire annak kiesett a
szájából a teleportáció........., akarom mondani az
ementáli sajt. Az én módszerem a következő klisére
hasonlít: A varjú fenn ül a fán. A sajt olyan nagy a
csőrében, hogy csak egészen minimális távolságra tudna vele
elrepülni. Nem tudja enni a sajtot, mert egészben nem tudja
lenyelni. Természetesen ha a faágakra letámasztva akarná
elfogyasztani, akkor lebillenne, és hozzám leesne. Szegény
holló-koma csak a földön tudná elfogyasztani a sajtot, de
ehhez arra lenne szüksége, hogy ne legyen egy róka-koma se
a környéken. Magyarul az én hollóm csapdába esett az "én
sajtommal" a szájában.
Igazság szerint három lehetőségem van: Az egyik szerint ha
ferde szögben lerepülne megenni a sajtot, mert hogy
rendesen le kell támasztania (-amíg eszi, ami a faágakon
lehetetlen-) akkor ezt nem tudná olyan távolságra elvinni,
hogy ne érjem utol, méghozzá komótosan. Ekkor a varnyút is
és a sajtot is megehetem. Tehát ha elfárad, akkor kiesik a
szájából a sajt, de ő maga is kitikkad, és leesik a fáról.
A másik változat szerint ha ezt időben felfogja, akkor
leejti nekem a teleportációt, akarom mondani a sajtot, és
elrepül, de ekkor nem tikkad ki.
Végül az utolsó változat szerint beláttatom vele a
perspektíváit, és rábeszélem, hogy jöjjön le a sajttal a
szájában, és együk meg együtt. Róka létemre elveszem a
hollót feleségül, és azon a sajton megüljük a teleportációs
lakodalmat, de ekkor a varnyú megeheti a másik felét. Ekkor
a varjút átölelem, és nem a számon az emésztőcsatornáim
felé teszem a magamévá, hanem másképp. Utána együtt fogunk
működni a varjúval. Ő nekem fog dolgozni a levegőből, én
pedig védeni fogom, ha leszáll a Földre. Esténként leoltjuk
a villanyt.....
Ha gondoljátok, akkor szavazzatok, hogy mit tegyek a három
változat közül. De esküszöm, hogy a teleportációtól való
jelenlegi távolságom emberként nem több és nem kevesebb,
mint az átírt holló-mese róka-komájának ama sajttól való
távolsága; - aki ráadásul az eredeti mesében is megette a
sajtot. Gyülekezzetek hát róka-testvéreim velem a fa alatt.
Ne miattam, mint valamiféle "vezír" miatt, hanem az
ementáli teleportáló-sajt miatt, amely az Égből
alászáll........
Végezetül pontosítanék egy dolgot: Aki a teljes
kompenzációt már megkapta ezen a módon, az egyrészt
adakozzon belőle, másrészt adjon kölcsön belőle. Azonban
kölcsönt adnia csak olyan embernek érdemes, aki egyelőre e
leltár előtt áll, és az feltehetően hosszabb időt vesz
igénybe. Amikor megtörtént nála a sikeres leltár és a
sikeres kompenzáció, akkor visszakérheti. Maradjon elméleti
az az eshetőség, hogy amennyiben az illető valami miatt
mégsem tudná lefolytatni a sikeres leltárt, akkor a nála
lévő kölcsönünk is elveszett. Elveszett mindaddig, amíg ő
is sikerrel nem járt.
HódolaTOM!
A XV/A-F pontokkal külön fejezetben fogunk foglalkozni, de
a következő fejezetben egyelőre egy egyszerű Yin-Yang
módszeré lesz a főszerep. A férfi-nő modellben végrehajtott
teleportáláson felül most már egy igazán érdemi DRUIDA
TITOK is terítékre kerül.
|
