Sziasztok!

Gyapo:
~~~~~
> Ez tokeletesen igaz. Mindenki (na jo, majdnem) ugy kot hazassagot, hogy ez
> orokke fog tartani, es hu de hepik vagyunk meg leszunk is. Aztan a fele
> megsem lesz az.

Aminek az okait most akarjuk tisztazni, vagy raer kesobb is? :)
Megint a sajat eletembol meritve: aki pusztan a szerelemre epit, az
homokra epit. Csak ezt az ember nem latja (be), amikor szerelmes.

> A parkapcsolat az nem valami megvaltas, hogy akkor most mar minden a
> legjobb, es ezen semmi nem valtoztathat.

Bizony! Egymashoz kell alakulni, alkalmazkodni, mindket felnek sok mindent
feladni magabol, ahhoz, hogy jol es sokaig mukodjon. Es ha nem tudnak
egyuttmukodni, akkor erdemesebb massal probalkozni.

> De az is jo, ha kitartunk a parunk mellett es szeretjuk tovabb,
> segitunk neki jobba valni, nemesedni, es ertekesebb emberre
> formalodni.

Ezzel is egyetertek. Mi is sokat adtunk egymasnak, sokat valtozott
mellettem a ferjem (leszokott az alkoholrol, elkezdett tanulni,
erettsegit, diplomat szerzett). Es en is alakultam mellette. Csak kozben
rajottunk, hogy nincsenek kozos celjaink, nem tudunk egymassal
beszelgetni. Tovabbra is jo baratok vagyunk, segitunk egymasnak, ha
szukseg van ra, de nem tudunk hazasparkent egyutt elni.

> De nem vagyunk kutyak, hogy mindenaron, barmi aron, eletunk aran is... Ez
> hulyeseg.

A kutyakat kar volt idekeverni; egyebkent ezzel is egyetertek. :)

Thomas:
~~~~~~
> De mi van avval a sok emberrel, aki megis a paros maganyt valasztja ?

Az a sok ember sokfele embert jelent, sokfele motivacioval. Van, aki az
anyagi bizonytalansag fenyegeto reme miatt nem mer elvalni; van, aki a
gyerekek miatt inkabb csendben tur; van, aki attol fel, hogy ha elvalik,
vegleg magara marad, es inkabb szuszogjon mellette valaki, az sem baj,
ha nem szeretik (horribile dictu, egyenesen gyulolik egymast); van, akit
lelki terror alatt tartanak es nem mer lepni semerre sem... Es persze
vannak, akik az egyszer adott szavukat mindenek felett valonak tartjak,
es emiatt tartanak ki. Szokasok, hagyomanyok, neveles is kozrejatszik.
Az en csaladomban pl. egyszeruen nem volt "divat" a valas, nagyapam
kiatkozta volna mindket lanyat, ha el mertek volna valni, pedig
mindkettot reszeges ferjjel aldotta meg a sors. Most mindketten a
hetvenedik evuk fele kozelednek, ozvegyek (mindket ferj halalra itta
magat), es mar nincs sok eselyuk arra, hogy tarsat talaljanak maguknak -
olyan tarsat, akire _szamitani_ lehet, aki valoban TARS.

> Erdekes, sokszor milyen jol es egyszeruen megfigyelheto egy parnal, hogy
> milyen a kapcsolatuk minosege, siman avval, hogy ranezel az ellentetes nemu
> parlenyre :-), es hogy o hogyan nez vissza.

Vagy mondjuk ugy is, hogy megfigyeled, hogyan neznek egymasra...

> ez nem azt jelenti, hogy a parunk, aki kepes meg sok ev utan is ujra
> es ujra meglepni minket valamivel, erre nem lenne kepes - persze olyan
> is van, de en nem altalanositanam ezt.

En megis ugy latom, hogy a legtobb parkapcsolat ott fuccsol be, hogy
mindket fel (hangsulyozom, mindketto, tehat nem csak a ferfiakat
hibaztatom!) mintegy beul a kenyelmes hazassag-fotelbe: na, megvan,
mostmar hatradolhetek, nem kell mar tennem semmit. Pedig megszerezni
valakinek a szeretetet, figyelmet sokkal konnyebb, mint megtartani.
Dolgozni kell(ene) rajta, mindket embernek, folyamatosan.

> A tanulsagra nezve erdekes lenne megtudni, hogy mi segitett Neked
> megtenni azt a lepest, ami soknak nem sikerul.

Elsosorban az segitett, hogy az a masik ember raebresztett arra, hogy
letezik olyan emberi kapcsolat is, amiben odafigyelnek ram. Ez hatalmas
erot adott. Amikor o eltunt az eletembol, azzal kezdtem otthon, hogy
vegre leultettem a ferjemet egy oszinte beszelgetesre, azzal az
egyertelmu szandekkal, hogy bamilyen nehez lesz is, de hozzuk rendbe a
hazassagunkat. Onnan mar konnyebb volt, mert akkor derult ki, hogy o
bizony nem lesz partnerem a hazassag-jobbito terveimhez.

>> Ugy erzem, arra "hasznal" engem, hogy lelket ontsek bele, jokedvre deritsem
> Es hol maradsz ekozben Te Magad ?

Nagyon sokat kapok tole, nem csak en adok. Mivel tudjuk, hogy ez egy
remenytelen kapcsolat (es en nem is vennem a lelkemre, hogy miattam
elhagyja a felesege vagy elvegyek tole a gyereket), beszelgetesen kivul
mas nincs is koztunk - de az teljesen oszinte es szamomra nagyon ertekes.

Rhea

Sziasztok,

  sok mindenki sok mindent irt, nem fogok idezgetni...
  szerintem nem mindegy, hogyan all hozza az ember a parkapcsolathoz,
a parjahoz, akinek van, hazasparjahoz. (A tovabbiakban felteszem, hogy
hazasparrol lesz szo, az ismerkedes ideje alatt nehany dolog kicsit
mashogy mukodik, kisebb az elkotelezettseg, persze akkor sem mindegy,
milyen a szemlelet).
  Neha latni azt a hozzaallast, hogy a valas katasztrofa es minden aron
el kell kerulni - ez szerintem igy marhasag. Ugyanis van, amikor
hazassagban maradni meg nagyobb katasztrofa lenne... Az ember nem azert
epit hazat, hogy rohanva menekuljon belole, es hagyja, hogy szetegjen,
de vannak olyan helyzetek, amikor a legjobb, ha az ember fejvesztve
menekul a hazbol, es mar nem is probalja meg eloltani a tuzet...
  Masoknal a parkapcsolat "tart, ameddig tart" szemleletet latom,
szintugy nem tudok azonosulni ezzel. Egyik ismerosom szavaival elve
ma sokan mar a parkapcsolat elejen is keszulnek a szakitasra... Valami
olyasmit mondott, hogy ki-ki eldontheti, mire keszul: egy egyutt toltott
eletre, vagy egy majdani szakitasra. Nincs mas valasztas!
  En egyutt toltott eletre keszulok. Sajnos nem mindig van ugy, hogy
az lesz, amire az emberek keszulnek, de minden tolem telhetot megteszek
erte.

  Attila, a te helyzeted sem kivetel, neked kell eldontened, mire
keszulsz. Es ha egyutt toltott eletre, akkor kivel. Ideig-oraig lehet
titokban szeretod. Alighanem ez a legkenyelmesebb megoldas, mas kerdes,
hogy mekkora pofaraeses, es milyen mely sebek lehetnek belole...
  Hadd tegyek fel nehany indiszkret kerdest -- nem azert, hogy a lista
elott vagy maganemailben megvalaszold oket, csupan azert, hogy magad
elott gondold alaposan vegig, es magadnak talalj rajuk valaszt:
- szereted a felesegedet, annyira, hogy kesz legyel kirakni a baratnodet
  erte?
- szereted annyira a felesegedet, hogy legalabb nem hulyited tovabb, es
  elmondod neki, mi az abra? esetleg szereted annyira, hogy elmondod,
  ki szeretned rakni a baratnod, es legyen a segitsegedre benne?
- szereted annyira a felesegedet, hogy ha vege, akkor megmondod neki,
  hogy vege?
- szereted annyira a baratnodet, hogy megmondod neki, hogy mivel
  szamolhat, hogy a feleseged mellett ki akarsz-e tartani? Esetleg azt
  is, hogy nincs helye tovabb az eletedben?
- ha ugy dontottel, hogy valtasz: szereted-e annyira mindkettejuket,
  hogy tiszta vizet ontesz a poharba?

Ha meg keplekeny a dolog, akkor gondold vegig, mi miatt kotelezted el
magad a feleseged mellett, mennyire tetszett, amikor udvaroltal, amikor
osszehazasodtatok -- te milyen voltal akkor, es most milyen vagy, vele;
hogyan jutottatok idaig, ahol most vagytok. Gondold vegig, adsz-e e meg
egy eselyt annak, hogy rendezitek a dolgaitokat a felesegeddel.
  Arra biztatlak, amiben biztos vagy, abban jatssz nyilt lapokkal!
  Ha ugy dontesz, megprobalod rendezni a dolgokat a felesegeddel, ezt
elso korben a baratnodnek mondd el: amig ki nem derul mi lesz, hagyjon
teged beken; s ha egyutt maradtok, a tovabbiakban is! Enelkul te nem adod meg
a felesegednek, amire szuksege lenne, az osztatlan figyelmedet, az
erzeseid-erzelmeid, enelkul nincs sok ertelme megprobalni rendezni a
hazassagotokat mert rajtad bukik meg a dolog, belul, meg ha kivulrol nem
latszik is...

  (Nagam reszerol megfogadtam, hogy friss csalodas/szakitas utan/kozben
nem udvarlok, legyek barmilyen szerelmes is; illetve nem udvarlok lanynak,
akirol tudom, hogy epp friss csalodason, szakitason van tul -- tul sok
bonyodalmat lattam mar ebbol.)

  Gazso

Szia Gyapo,

> Tamas:
> >P.S.: Egy tovabbi gondolat: van-e ertelme egy kapcsolat erdekeben nagy
> >kompromisszumokat kotni ? Mi a fontosabb, a kapcsolat mindenaron valo
> >fenntartasa, vagy az ember eletminosege ?
> 
> Van. Persze nem mindegy hogy miben koti az ember a kompromisszumot, es nem
> mindegy hogy mit. De nem kell automatikusan elutasitani, gondolkodni kell.

Stimmel.

> Meg kell nezni, hogy kapcsolat nelkul milyen az eletminoseg. Ha ehhez 
> kepest a parkapcsolatban rosszabb, akkor meg kell szakitani, es vagy 
> maradni egyedul, vagy masik parkapcsolatot keresni.

Az eletminoseg szamomra nehezen behatarolhato valami, es sokszor nem
nagyon latszik, hogy egyes dontesek evek tavlataban hogyan befolyasoljak
az eletminoseget. Sokszor aldozatot is kell tudni hozni a jovo erdekeben
(ezt sem mindig, es meg kell nezni, mit miert vallal az ember).

> Az emberek legtobbjenel a parkapcsolat magasabb szinvonalat jelent mint az
> egyedullet. De a rossz parkapcsolat alacsonyabbat, es mivel a jo eletminoseg
> alapveto cel mindenkinel, ezert cserelodnek a partnerek. Vagyis az
> eletminoseg fontosabb, ehhez keresi mindenki a megfelelo partnert.

Nem lenne egyszerubb egybol megfelelo partnerrel kezdeni? :)

A jo eletminoseghez nalam a tiszta lelkiismeret is hozzatartozik; illetve az,
hogy ha jarok valakivel, ha az o eletminoseget javitom, azzal javitom a
sajatomet is.

  Gazso
Ui: Tamas, kosz a gondolatokat! Zoli, neked meg hogy "berobbantottad" a
    listat!