Kedves Listatagok!
Mostmár elmondtam azt, hogy szerintem hogyan kell a tanuláshoz
hozzáfogni. Saját magamon és a magántanítványaimon próbáltam ki a
leírt módszerek eredményességét.
Természetesen nem mindent én találtam ki, hanem felhasználtam az
agykontrollos és a Brian Tracy-féle személyiségfejlesztés anyagait.
Most pedig nézzük azt, hogy miként lehet a diákok legnagyobb
mumusát, a matematikát megszelídíteni.
Hogy hitelesebb legyen amit leírok, a saját múltamból hozok példákat.
Amikor a felső tagozatba kerültem, egyre nagyobb gondjaim voltak a
matematikával. Szépen csúsztam lefelé. Hatodikos koromban már csak
hármas voltam. Ekkor azonban kettős szerencse ért.
Egyrészt, hogy elment a tanárom szülni, és így más felfogású tanárt
kaptam. Ez azonban azt is jelentette, hogy tiszta lappal kezdhettem
nála.
Másrészt viszont ekkor kaptam egy sakk készletet. Elkezdtem
sakkozni. Könyveket olvastam róla, stb.
E két tényező okozhatta, hogy nyolcadikban már én voltam a legjobb
matekos az osztályban.
Aztán jött a gimnázium. Itt következett a sokk-szerű mélyrepülés
matematikából.
Egy nyugdíj előtt álló tanárnőt kaptunk, aki kriminális órákat tartott.
Az új anyagból felírt egy példát, kihívta hozzá Erzsikét (akit valahonnan
ismert már), ő megoldotta a feladatot. Ezek után kiadta az órai
munkára szánt feladatok számát, olyan megjegyzéssel, hogy a többit is
így kell megcsinálni.
Nem értettem mindég az anyagot, de nem igazán tudtam mit kezdeni a
helyzettel.
Súlyosbította a helyzetet, hogy skatulyázott, és abból nem lehetett
kitörni. Ha én hibátlan dolgozatot írtam, az is csak négyes lehetett.
Órai felkínált ötöst nem kaphattam meg elsőként, mert az Erzsikének
volt fenntartva.
Még az elmaradt Nőnapi köszöntőt is megtorolta a heteseken, akiből
az egyik persze én voltam. Nem volt felelet, csak automatikus egyes.
Szumma-szummárum, félévkor alig volt meg a kettesem. Évvégére is
csak hármasig jutottam.
És ekkor ismét szerencsém volt. Elment nyugdíjba. Az utódja akkor jött
ki az egyetemről. No innentől nem volt gond. Még megyei matek
versenyekre is elvittek.
A sakkozás persze ment a gimi alatt is. Aztán ott is különböző
versenyekre járhattam. Mesterjelölt szintig jutottam, aztán a
versenyzéssel szakítottam. Ma már csak hobbiból játszom.
A tanúságokat leszűrve:
1. A tanulás eredménye nagyon sokban függ a tanár-diák viszonytól.
2. Ha nem megy a matek, meg lehet kerülni. Elég helyette valami logikai
játékot megszeretni, és aztán mellékhatásként a matek jegyek is
javulni fognak.
Ezek után nézzük azt, ahogy én oktatom a matematikát, ill. azt, hogy
miként érdemes foglalkozni vele:
A matematikát mint a GONDOLKODÁS MŰVÉSZETét kell kezelni! Mindent
az ötlettől kell kezdeni, és aztán csupán végig kell járni a megvalósítás
útját.
Ha az egyik ötlet befuccsol, keresni kell egy másikat. Ha kell, egy
tucatnyi ötletet is be kell vetni! (Na, ez sem könnyű!)
Akik hozzám járnak, őket ebben a szellemben tanítom. Megmutatom
nekik a módszeres gondolkodás előnyeit, és a huncut megoldásokat
egyaránt. Elmagyarázom nekik, hogy a matek a lusta emberek
tudománya, mert inkább gondolkoznak, mint hogy feleslegesen írjanak
le akár egyetlen sort is.
Ez általában nyerő is szokott lenni, mert a lustaságot mindenkire rá
lehet húzni.
Ennyi bevezető után viszont lássuk, hogy mit tehetünk. Most azt írom
le, hogy miként zajlik nálam az első magán matek óra.
Először is mesélek neki. Arról beszélek, hogy milyen eredményeket
értek már el a diákjaim. Lehetőleg a nagy kontrasztú esetekkel
kezdem, hogy ő is úgy érezze, rá is igaz lehet. Aztán mindenféle apró,
de emberi, esetleg humoros történetet adok elő a tanítványaimról.
A legvégén elmagyarázom, hogy mindez csak a beállítódáson múlik.
Megértetem vele, hogy agyunk pontosan azokat az eseteket gyártja le
a számunkra, ami az énképünk ideológiáját alátámasztja. Lehet ez jó,
vagy rossz, de mindég így van.
Ekkor elérkezünk az agykontrollhoz. Pajkosan elmondom, hogy Silva
találta ki, pont a rosszul tanuló gyerekei miatt. („Volt neki egy
szakajtónyi gyereke, mert Dél-Amerikában ez a divat, stb… Azok se
szerettek tanulni, …”)
Ilyen kezdésre persze egyik gyerek sem számít.
Ezek után a füzetében egy lapon összeállítjuk a rá érvényes pozitív
állításokat. Persze ebből ő még mit sem sejt, de szépen együttműködik.
Felírjuk a lap tetején bal oldalra, hogy: AMITŐL NEM MEGY … (a matek).
Aztán mellé, a másik oldalra: AMITŐL MEGY … (a matek)
A matek szót vagy ki sem írom, vagy hangsúlyozom, hogy ez mindenre
érvényes az életben. Bármikor használhatja, ha problémái vannak.
Ekkor oda teszem elé a lapot, és megkérem, hogy írja le nagyon
őszintén, hogy mi akadályozza őt a tanulásban. Mondok néhány példát
is neki: Nem magyaráz a tanár, figyelmetlen vagyok, stb.
Szépen leír mindent. Most elmondom neki az írásos programmódszer
programozási részét. Példaként megmutatom, hogyan kell átírni az
akadályozó mondatokat pozitív állításokká. Persze kiegészítem
ilyenekkel is: Nagyon jó a memóriám, nagyon jó a logikám, nagyon
könnyen és gyorsan tanulok, tele vagyok ötletekkel, nagyon kreatív
vagyok, stb. Legvégül ezt: …-t kapok matematikából.
Mikor már kifogytunk az ötletekből, áthúzom a bal oldali negatív
kijelentéseket:
- Ezt pedig áthúzzuk, ezzel is jelezve agyunknak, hogy ez már a múlté.
Majd elmondom azt a részt is, ami a mondatok sokszorosításáról szól.
Minden nap le kell írnia.
Aztán matekozunk a kreativitás, a huncutság és a lustaság jegyében.
Időnként kapnak tőlem házit, de az állandó házi az, hogy amit közösen
gyakoroltunk, azt még egyszer meg kell oldania odahaza. Lehetőleg
csak akkor nézze meg a közös munkánkat, ha már elakadt.
Minden óra a pozitív hozzáállás jegyében zajlik. Sokszor meg kell
értetni velük, hogy a sorsuk csak rajtuk múlik! (Még akkor is nagyon
sok múlik a hozzáállásukon, ha a sors könyvében meg van írva a
jövőjük.)
Muszály, hogy ezt elhiggyék.
Most következzen néhány pozitív állítás a sorsunk irányításához is:
1. Segítek magamon, és Isten is megsegít.
2. Panaszmentesen élek.
3. Kerülöm a magyarázkodást.
4. Törlöm kifogásaimat.
5. Megszabadulok kifogásaimtól.
6. Tetteimért felelős vagyok.
7. Elfogadom a kihívásokat.
8. Pozitívan válaszolok a kihívásokra.
9. Minden változás tőlem függ.
10. A sorsomról én döntök.
11. Mentegetőzés nélkül élek.
12. Tartózkodom az ítélkezéstől.
13. Semleges maradok.
14. Kerülöm a vádaskodást.
15. Én vagyok a felelős.
16. Vállalom a felelősséget.
17. Minden helyzetben értékes ember vagyok.
18. Megszabadulok negatív érzelmeimtől.
19. Tetteimet a szeretet és a jóakarat irányítja.
20. Csak pozitívan nyilatkozom.
21. Megszabadulok szenvedéseimtől.
22. Minden haragosomnak megbocsátok.
23. Minden ellenségemnek megbocsátok.
24. Az érzelmi életemet én irányítom.
25. Szeretem magam.
Néhány magyarázat:
2. Csak a gyenge és a negatív beállítottságú ember panaszkodik. Te
egyik se légy!
3. Magyarázkodásra akkor van szükség, ha valami rosszul megy. Ezért
le kell arról szokni, hogy minden vackot ki lehet dumálni. (Ahogy
mondani szokták: A jó bornak nem kell a cégér.)
4. A kifogás a mentség a lustaságra és az eredménytelenségre. Te ezt
nem akarhatod!
11. Amit tettem, megtettem. A múlton úgysem lehet változtatni, de
máskor úgy kell viselkedni, hogy ne legyen szükség mentegetőzésre.
13. Sokszor előnyös, ha be tudjuk tartani. Viszont magunkkal szemben
is legyünk semlegesek, elfogulatlanok, vagy talán jobb kifejezéssel
tárgyilagosak.
14. Hibáimért nem mást okolok! Nem keresek bűnbakot.
21. Sokan tartanak maguknak egy kedvenc szenvedést. Ha ez nem
lenne, értelmetlen lenne az életük.
(pl. – Miért nem válsz el, amikor olyan rettentő rossz a házasságotok?
- Bolond vagy? Azok után, amin már átmentünk együtt?)
25. Csak az érhet el valamit, aki megbékélt önmagával. Elfogadja
magát úgy, ahogy van. Teszi azt amit lehet, ott ahol van, azzal amije
van.
Ezt jelenti, ha valaki szereti magát.
Persze egy dolgot nagyon tisztába kell tenni! CSAK AZ A DIÁK ÉRHET EL
SIKEREKET, AKI AKAR!
Akinek sikerélményei keletkeznek matekozás, vagy más tevékenység
közben, az pedig akarni fogja!
Sajnálom, hogy semmilyen hozzászólás nem jön a leveleimre. Nem
hiszem, hogy mindent elmondtam. Lenne még kiegészíteni való rajta.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
