Kedves Lista!
Gyakran szoktam "meredek" dolgokat mondani és írni, ezért
kitaláltam egy működő kulcsot azok közlésére. Ez egyúttal a
tudomány "határainak" feszegetésére, semmibevételére,
illetve határ-átkelőhelyek nyitására is megfelelő:
1/ Ha egy problémakörben nem tudunk biztos tudást és
bizonyított tényeket letenni az asztalra, (-vagy legalábbis
megoszlanak a vélemények azok bizonyítottságáról-), akkor
az adott témára vonatkozó legjobb, legfejlettebb
hipotéziseket igenis katalogizálni, és nem elnyomni kell.
Az üresség azért üresség, mert amint felfedeztük, ki kell
tölteni.
2/ Azoknak ugyanolyan nyilvánosságot kell megelőlegezni,
amilyen nyilvánosság immár a biztos tudásnak és bizonyított
részletnek is jár a normális észjárás szerint.
3/ Ha valakit idegesítenének az adatok bizonytalanságai,
akkor különösen azok számára célzottan, de mindenki számára
jól jön a kiegészítő felkérés, hogy mindenki kezelje úgy a
friss felvetéseket, mint "összehasonlítási alapot".
4/ Egy csomó hipotézis vívmány-státusza és felfedezés-
státusza azzal tud eldőlni, pontosabban mondva állva
maradni és véglegesedni, hogy olyan logikai próba-
ciklusokat (-ugyan következetes, ámde virtuiális időágakat-)
futtatunk, amelybe az adott fejlett hipotézist lélektanilag
még hipotézisként kezeljük, ámde a logikai egyenletben
próbaképpen egy érvényes logikai adatnak képzeljük el.
5/ Ez az eljárás a matematika és a funkcionális
etimológia, mint kettő ikertestvér-státuszú segéd-tudomány
közötti hídról is szól. Ez a multidiszciplináris tudományos
gondolkodás Alfája és Omegája.
Ez utóbbira egy gyakorlati példát is hoznék: Pl. mostanában
sok szervezet/testület/stb..... foglalkozik a kollektív
túléléssel, de nem átfogó és teljes létszámú értelemben. Ha
egy képzeletbeli logikai egyenletbe belevisszük azt a
jövőbeni logikai adatot végeredményként (-kvázi az
egyenlőségjel után-), hogy MINDENKI, minden közösség teljes
létszámban túlélte a mai balhés időket, és beállt a
fellendülés, akkor az egyenlet belsejében a köv. kettő
logikai adat jön ki:
A/ Megtörtént egy átfogó Reneszánsz Közmegegyezés.
B/ Akik képesek a kétpólusú, eszkalálódott vitamodellek
mindkét térfelének szereplőit sokkal erősebben szeretni,
mint amennyire amazok gyűlölik egymást, akkor ezek
a "szeretet-buzgó" emberek átugorják a tudatossági evolúció
meglehetősen esedékes és küszöbön álló holtpontját, azaz
fizikai teleportációval fogják (-fogjuk-) ellensúlyozni a
vészterhes idők gyalázatos részleteit.
C/ A fenti kettő híján valóban az jön ki, hogy a
jelenlegi balhés időket finoman mondva "nem teljes
létszámban" vészeljük át.
Döntsék el, hogy ezek a fenti adatok hogyan edzik a saját
szakterületük körüli szakmai viták lecsendesedésének
jóreményét. Ugyanis a különféle felfedezéseket és
felismeréseket nem éppen a legkorrektebb morál szerint
manipuláló tényezők igyekezetére vonatkozóan ugyanígy
nyíltan el lehet végezni ezeket a logikai egyenleteket, és
akkor egy vita máris nem szakmai vita többé.... Ezen a
ponton a tudomány határain végzett felfedezések és
felismerések rendre "politikaivá" válnak. A "demokrácia"
tehát ugyanúgy megbukik ebben a helyzetben, mint ahogy anno
a királyságok megbuktak. Ebből a helyzetből én egy kiutat
találtam. Egy olyan királyért, vagy inkább Királynőért való
kollektív ima, aki visszapörgeti a fejleményeket és
viszonyokat a királyság és a "demokrácia" határára. Onnan
pedig ugyanúgy elindulunk "előrefelé", (-a Demokratikus
Ideálok felé-) mint a XIX. és XX. szd.-ban tették, tettük.
Azonban nem olyan gyorsan és spontánul, mint a múltunkban,
hanem lassan és "mesterségesebben", azaz tudatosabban és a
saját jól felfogott érdekünkben óvatosabban, mint eddig.
Ezt "demokratikusan" nem lehet kivitelezni. Ezt csak egy
olyan KirályNŐ tudja kivitelezni, aki felesküdött arra,
hogy szolgálja azokat, akik képesek uralkodni önmagukon,
és uralkodik azok fölött, akik erre képtelenek. E kettő
létszám-arány kedvező arány-változásaiban, súlypont-
eltolódásában van a lényeg. Egy ilyen központosított
szolgáló hatalom "súlya alatt" úgy megy végbe ez a kedvező
és kívánatos súlypont-eltoldás, hogy az egyén életében, az
ő saját idővonalának folytonossága mentén indul el a jó
belső kibontakozása az illető egyéni, benső idő-
dimenziójában.
A mostani idők látható visszaesése csak a húr hátrahúzása
egy feszes íjban, amely magasra röpít mindannyiunkat.
Mindjárt meglátjuk, hogy a pl. zsidóság egy kis részének
kétségtelen történelmi leszereplése, majd a zsidóság
egészének a Bibliában megjósolt történelmi "felszereplése"
milyen komponensek dinamizmusában bontakozik ki; - méghozzá
minden múltbéli és jövőbeni komponensében
determinisztikusan elkerülhetetlenül:
Amikor egy közlésnek mesterien megtervezett mélylélektani
fejezetei vannak, amelyek a közlés látens, ámde látensen is
evidens (-implicit/közvetett/stb....-) tartományával
mágiáznak, akkor annak kétségtelenül erős a hatása. De
annak a majdan valamikor rákövetkező pillanatnak és
helyzetnek is, amikor ezt esetleg egy ilyen logikai
egyenletben leleplezik, annak soha sem nyíltnak szánt
tartalmát teljes mértékben lemeztelenítik. Ezt csak
egyetlenegy módon lehet elkerülni: engedni önmagunkat
belesüppedni abba az alaphangulatba, hogy aki megszületett,
az automatikusan szövetséges testvére mindenkinek, aki itt
volt, van, vagy lesz: Méghozzá szoros gazdasági és
egyakaratúsági szövetségese. Ez minden eszkalálódott két-
pólusú vitamodell mindkét térfelének szól, ettől
hárompólusosító a mágia. Főleg az időben előrefelé kell ezt
így kényszeríteni önmagunkra, de ha ez sikerül, az
egyenértékű azzal is, hogy visszafelé-menőleg is ugyanezt
érezzük. Ugyanis ami az időben véges, az hiába tartott
emberi léptékkel hosszú-hosszú ideig, a véges és végtelen
hányadosa elhanyagolható, a végtelen és véges hányadosa
pedig tulajdonképpen ugyanúgy végtelen. Ez Tér-analóg és
Idő-analóg értelemben egyaránt így van, de most számunkra az
Idő-analóg absztrakt értelmezés a fontosabb. Tehát az
önkéntesen befejezett szakmai/gazdasági/stb.... áskálódás
az Idő végtelen jellege miatt matematikailag
elhanyagolható, amolyan összehasonlítási segéd-adattá válik
(-változik, változtatható-) a jövő érzelmi és logikai
egyenleteiben. Ami az időben véges, az automatikusan
elhanyagolható, tehát tulajdonképpen nincs is, azaz nem
létezik. Ez hát az ön-lenullázás és ön-állandósítás titka
egy kényes holtpontra torlaszolva, és egymáshoz préselve.
A véges és végtelen matematikájának adott és
megváltoztathatatlan törvényszerűsége adja ki azt az
evidens adatot is, hogy nem lehet olyan
hibát/hülyeséget/aljasságot/stb..... elkövetni, aminek a
kár-vonzatát ne lehetne exponenciálisan ellensúlyozni.
Éppen ezért minden turpisság valójában az Áldás Magjaként
is felfogható, de csak akkor, ha ezzel a logikai
egyenlettel való szembesülés pillanatától fogva csak a
lineáris károkozás exponenciális ellensúlyozása iránti
fogékonyságot, sőt elkötelezettséget választjuk. Ezért
mondja Jézus, hogy jobban örül a megtért embernek, a
hazatérő tékozló fiúnak, mint aki bárgyú módon otthon
csücsül, és se jót, se rosszat nem tesz. A jó és rossz
mesterséges váltogatásának azon arányában van a titok,
amely arány, illetve különbség a véges és végtelen fogalma
között fennáll. Ez egy sajnálatos Skizofrén Holtpont az
Emberi Nem Tudatossági Evolúciójában. Ezen úgy lehet
tömegesen "átvonulni", hogy önmagunkról nyíltan terjesztünk
fiktív (-de akár tényleges, a próba és hecc kedvéért
tényleg megélt-) sztorikat is, hogy előbb szándékosan
elmerültünk a turpisságokban, hogy onnan a Jó felé fordítva
az életünk és tevékenységünk kormányszerveit éppen ezen a
kényes Skizofrén Holtponton mindenképpen átvonulhassunk.
Ezáltal aztán mindenki számára szükségszerű mintákat éljünk
meg, mutassunk fel, hagyjunk hátra, stb......
Lám, ma már mindennek "multidiszciplináris szaga" van......
A legjobbakat mindenkinek!
U.i.: Aki a Királynő-legitimizmussal nem tud mit kezdeni,
az lapozza fel az Ószöv. Mikeás Könyve 4, 8 -at.....
TOM
|
