Üdvözlöm a listatagokat!

Nem szoktam hozzászólni a listához, de most mégis megteszem, és 
valószínűleg egyre többször így lesz. 
Tetszik az az őszinteség, ahogy írtok a kudarcokról is, én magam is azt 
tapasztalom, hogy oké, működik valami program, érezhetően, 
megfoghatóan, de nem alakul úgy a végkifejlet mégsem, ahogy 
szeretném. Ilyenkor sürgősen le szoktam ülni, és kérdéseket teszek föl 
magamnak, és összegyűjtök annyi bátorságot, amennyit csak sikerül. 
Mi az oka? A válaszok egy idő után valahogy így hangzanak: "nem 
mérted föl reálisan a lehetőségeidet!", ez a legjobban akkor fáj, amikor 
ez a belső lehetőségekről szól, és miért is ne szólna arról?  
"ez csak egy vágy, ami bosszúból, irigységből fakad, és nem kéne vele 
foglalkozni."
"nincs elég önbizalmad. Húzd már ki magad! Állj a sarkadra!"
Szóval lassan összeáll egy reálisabb kép önmagamról, ami kicsit 
lehangoló első látásra, de később aztán, ha már sikerült ezzel az 
új "én"-nel megbarátkozni, akkor végeredményben jól járok, mert 
őszintébben "viselhetem", többet tudok róla, bátrabban vállalhatok 
terheket a vállára. 

Egyre jobban, egyre mélyebbre: Gerbera

..szóval most egy picit panaszkodnék, és segítséget is kérnék. Történetem
röviden. Volt munkahelyemen olyan szinten vettek palira, amit még nem igazán
tapasztaltam az életben. Kb fél évig dolgoztam egy Kft-nél, rendszeresen nem
adták oda a fizetésem, csak a felét azt is nagyon késve, a munkám során
felmerűlt költségeimet rendszeresen én előlegeztem meg néha hónapokig is,
miközben szerződéseket hoztam tető alá, forgalmat generáltam mondhatjuk úgy
a semmiből, az építkezésünkhöz kapott kölcsönből egészítettem ki a
fizetésem, hogy a családom el tudjam tartani, szóval mindent megtettem ami
csak lehetséges volt (sorolhatnám még), egy cél érdekében. Azt az ígéretet
kaptam, hogy ha a cég kijut pénzügyi válságából, akkor amiért ilyen voltam,
kapok 10 % részesedést, és egyéb juttatásokat. Hajtottam szívvel lélekkel.
Beáldoztam mindent ami csak tőllem telhető volt, olyan remek
multiszerződéseket kötöttem amelyek hosszútávon biztosították a nyereséget,
aztán mikor minden kezdett egyenesbe jutni, lapátra tettek. Nagyon sokáig
nem tértem magamhoz. Ügyvédnél jártam, aki biztatott, fel lehet jelenti az
illetőt, biztos nyerünk, mert ez becsapásnak számít, azon felűl semmiféle
papírt sem kaptam semmiről, szóval képzelhetitek. Közben felépűlt a házunk,
hátamon a 15 milliós adósság, három gyermek, törlesztőrészlet, szóval elég
sok minden negatív dolog. Aztán gondolkozni kezdtem Agykontrollt végeztem,
elméletileg minden sikerülhet, csak meg kell találni a technikát. Egy hónap
elteltével, vagyis most, azt kell mondanom, rosszabb a helyzet. Tartalékaink
kifogyni látszanak, az időközben előkerűlt lehetőségek néhány hét alatt
sorra befuccsoltak, és már célom sincs, már semmit sem akarok az élettől,
már senki sem érdekel, azt hiszem megroppantam. Aztán ma felhívtam telefonon
Domján Gábort, segítsen, itt állok és csak forgok jobbra balra. Nagyon jó
volt vele beszélgetni, és ha hiszitek ha nem, szinte éreztem a telefonon
keresztűl, ahogy áramlik felém az energiája, és amikor azt mondta: gondol
rám ma, majdnem elbőgtem magam a meghatottságtól, hogy van valaki, aki
segíteni akar. Isten áldja meg a Domján testvéreket!
    Szóval valami megmozdult bennem, és eszembe jutott valami. Azt hiszem
szeretnék olyan emberekkel dolgozni, akik agykontrollt végeztek, akik
komolyan gondolják mind azt amit ott tanultunk. Keresem, elmetükrét csinálom
majd, és remélem sikerül még idben összehoznom valamit. Ha tudtok
segítsetek, megköszönöm. Mindenkinek boldog napot, és a Jóisten hordjon a
tenyerén benneteket....

Üdvözlettel. János

Kedves Lista!


Teremtés

A gondolat Teremtő Erő - szoktam mondani, és ezt így is gondolom,
számtalanszor meggyőződtem róla.
Persze a Teremtő Energia különféle képen hat, jól vagy rosszul,  ezért nem
árt meggondolni, mielőtt ki is mondjuk a gondolatunkat, mert a kimondással
elindítjuk a teremtés folyamatát ahogy ezt az írásaimban már levezettem.

A legkedvesebb történetemet egy barátom mesélte el mikor felhívott, hogy
beszámoljon róla.

Tehát:
- "Képzeld el bent ültem az irodában, és eszembe jutott a kedvenc mondásod,
miszerint a Gondolat Teremtő Erő. Arra gondoltam, hogy felírom egy  A4-s
lapra, és kitűzöm az iroda falára, hogy a kollégák is lássák!
A gondolatot tett követte.
Eközben arra gondoltam, hogy itt izzadok 40 fok melegben a hivatalban,
ahelyett, hogy otthon a jó hűvös szobában meditálgatnék, borozgatnák.
A következő pillanatban a papír a Gondolat Teremtő Erő felirattal, leesett a
földre. Én utána hajoltam és úgy maradtam.
Most itthon fekszem a jó hűvös szobában lumbágóval, és szidom magam mert nem
ezt akartam."

xxx

További történetek:

A gondolat teremtő erő! (írta Gábor) Most kapaszkodj meg!
Azt hiszem megírtam neked, hogy beállt a derekam még a jó múltkor. Akkor
arra gondoltam, hogy annyi filmem van amit meg kellene nézni és milyen jó
lenne otthon csak heverni. Ezután egy cd műanyag fólia borítóját (súlya
nincs) akartam a szemetesbe dobni. Lehajoltam és felállni már nem tudtam.
Egy hét szigorú fekvés, mosolyogtam is magamon, de megnéztem 4 nap alatt 20
filmet.

És most a többi. Mostanában épp nagyon bejönnek ezek a gondolati teremtő
erők. Sok cuccot vittem haza kocsival és arra gondoltam, hogy a 6-on lakó
ismerős milyen jó volna ha a lépcsőház előtt lenne mert akkor tudna
segíteni. De még csak el sem képzeltem, csak rágondoltam. Szerinted ki
segített felvinni a cuccot??

Ismerős nagyon beteg volt a foga miatt kezelés után (Műtötték a fogínyét,
majd össze is varrták). Adtam neki energiát és arra gondoltam hogy egész
éjjel alszik és amikor felkel nem fáj neki. Reggel örömmel közölte, hogy
végigaludta az éjszakát és nem fáj neki. Viszont a fél arca bucira bedagadt
(erre nem gondoltam). Most ezen dolgozom.
Meg hogy épp kinyit egy pénztár ahol állok a Tescóban , és erre jön a
pénztáros és én vagyok ott az első. (pedig mindenhol legalább öten álltak
volna előttem.)

Én azt mondom MŰKÖDIK!!! Csak nem kell törpölni rajta, hanem el kell
fogadni, hogy működik, a többi meg megy magától. Néha amikor gondolok
valamire, nem is gondolok az eredményre, csak amikor megtapasztalom az
eredményt akkor esik be, hogy jé épp erre gondoltam.

A legjobb példa erre az, hogy egyszer siettem időre valahova de a kocsimhoz
is kellett alkatrész. Tudtam, hogy arra nincs autósbolt, ezért arra
gondoltam csak, hogy megoldódjon ez a kérdés. És mi történt (?), ahova
mentem előző nap nyílt egy autósbolt a szomszéd épületben.

Kezdem megtapasztalni, hogy nincsenek korlátok, csak amit magunk állítunk.
Teljesen egyszerű az élet, csak nem ismerjük a szabályokat. És a legnagyobb
gát saját magunk vagyunk mindig. És persze magunkkal foglalkozunk a
legkevesebbet.

xxx

A Tudás az, amikor felismered
a korlátaidat.
A megvilágosodás az, amikor rájössz,
a korlátaid között
mindenható vagy.
Ha mindenható vagy, hol vannak
a Korlátok?

xxx

Szeretettel István (Bp.)