Üres lapIII. resz Hazafele!
Szeptember 1. Indulas 6:17-kor es hajtas egyfolytaban ne-
gyed kettoig, hogy tul legyunk a hegyeken. Tankolas, nemi
falatozas, kavezas es rohanas tovabb. Csacsak utan jott
a menetrendszeru eso, szerencsere csak 10 perces es
utana ismet ragyogo nap. Fel ot es latom Belgradot es
nemi kavaras es uttevesztes utan negyed hatkor mar raj-
ta vagyunk a hazafele -Novisad -Subotica - vezeto uton.
Nem volt nehez eltevedni, hiszen mindossze egy tablat
lattam, ami a Zagrab iranyt mutatta, ami ugyebar nem Novi-
Sad fele van. Utolag kiderult, hogy ott kellett volna le-
terni az utrol. Belgradtol Roszkeig szinte egyenes ut,
fel nyolc utan 5 perccel mar a hataron alltunk sorba be-
bocsajtast varva.
Ezutan sebessegi rekordot dontottunk!!! A 4-500 metert
1 ora 40 perc alatt tettuk meg. Ez alatt tobb csiga is
elrobogott mellettunk.!!!
Jut eszembe: Meccs volt, meg tobbszaz auto, ami a szerb
oldalon 5 sorban a magyar oldalon 1 ora 20 percig 3 sor-
ban araszolt! Ennyi ido kellett az eszlelesre, de az is
lehet, hogy addig volt nezheto a meccs!!
Es allitolag mi Europahoz tartozonak valljuk magunkat,
meg kikérjük magunknak, hogy mi nem csatlakozni akarunk
hanem ezeréve ott vagyunk!!
Nos a mellettem araszolo nemeteknek, hollandoknak mas
volt a velemenye!!! Nem irom le, mert kisul a kepernyo
szeme.!!! Szerencsere a hatartol hazaig mar csak
16 km. volt es igy 21:40-kor megalltam a hazunk elott.
Mit mondjak: kemeny volt, de megerte.
Udv.
Laci.
Ui: Ha barkinek esetleg kerdese lenne, stivesen allok
rendelkezesre.
mailto:
HIXEditor 1.15beta7
|
Aprilis 12.
Gyorsan reggeliztunk valamit, osszepakoltuk a cuccokat es
visszatertunk az aszfaltutra. Par ora multan elertuk
Dakhla-oazist, ahol az autok tetejen eddig uresen szallitott
muanyag marmonkannakat megtoltottuk gazolajjal. A tankolas utan
Bir Tarfawi fele indultunk es egy katonai ellenorzo allomas
mellett delnyugati iranyban vegleg letertunk az aszfaltutrol.
Khaled nekiiranyozta a vezerauto orrat a latohatarnak es ettol
kezdve a GPS adatai, illetve a sajat utvonalismerete alapjan
haladtunk az Uveinat-hegyseg fele.
Par kilometerre, alighogy letertunk az utrol, rogton defektet is
kapott az egyik auto. Mig Salama es Mohamed a kereket cserelte,
korbeneztem a kornyeken es az autotol nem messze tobb millio
eves, megkovesedett fatorzsek maradvanyaira talaltam. Mindig
furcsa erzes latni a millio evekkel ezelotti, dus vegetacio
maradvanyait ezen a ma kiaszott videken. Hamarosan
tovabbindultunk es egy ponton raakadtunk egy a Renault altal
szervezett sivatagi autos verseny (hasonlo, mint a Parizs-Dakar)
utvonaljelzo oszlopara.
Este fel hetkor letaboroztunk egy piramis alaku homokkohegyekbol
allo lanc mellett, egy dune toveben. A homokkoretegekbol a mallas
hatasara furcsa, kemeny, vasas felszinu kogombocok peregtek ki es
a lejton legurulva osszegyultek a hegy labanal. Szetutottem egy
ilyen kogolyot: a belseje ureges volt es szabalyosan ki lehetett
belole onteni az ureget kitolto homokot. Mondanom sem kell, hogy
nehany szebb peldany a gyujtemenyemben landolt. Kesobb az ut
soran szinte mindenhol talaltam ilyen golyokat, de a legszebbekre
ezen a lelohelyen akadtam.
Aprilis 13.
Reggeli utan a hegylanc elotereben Andras lefilmezte, ahogy az
autok a homokon robognak, aztan beult o is es indultunk tovabb.
Kezdetben egy hatalmas szeriren (kavicsokkal boritott siksag)
haladtunk, melynel jobb ut nem hiszem, hogy letezik sivatagi
viszonyok kozott. A szerir felszine sima, kemeny, minden nehezseg
nelkul tudtunk rajta 60-70 km-rel haladni. Az egyre emelkedo nap
es a legtukrozes hatasara hamarosan kialakultak a siksagon a
jellegzetes, csaloka "tocsak", amilyeneket forro napokon itthon
is lathatunk az aszfaltutak folott.
A szeriren valo hosszu szaguldasunk lassan vegetert es a felszin
nehezen, csak kacskaringos vonalban jarhato koves-homokos tereppe
alakult. Megint csodaltam Khaled vezetesi tudomanyat, ahogy a
terepet folyamatosan pasztazva mindig talalt tovabbhaladasra
alkalmas szakaszt. A homokbol elobukkano kozetfelszineket a
legfeketebb sivatagi maz boritotta, amit csak utunkon lattam.
(Sivatagi maz: a szaraz kornyezetre jellemzo, a kovek felszinen
kialakulo vas es mangantartalmu reteg.)
A koves terepen kis navigalas utan elertuk az Eight Bells nevu,
nyolc, harang alaku hegybol allo teruletet a Gilf Kebir deli
elotereben, majd 50 kilometert tovabbhaladva letaboroztunk egy
alig par meter magas dombocska mellett. Mar viszonylag kozel, kb.
100 km-re voltunk csak utunk vegceljatol, az Uveinat-hegysegtol.
A vacsorahoz Salama homokban es parazsban kenyeret sutott nekunk.
Tuzet rakott, meggyurta a tesztat es lapos, kerek lepennye
alakitotta. Kozben a tuz parazzsa hamvadt, ekkor a parazsat
odebbtolta es a felforrosodott homokba beletette a lepenyt.
Homokkal elboritotta, majd visszalapatolta ra a parazsat es
hagyta sulni. Nemsokara ujra felrekotorta a parazsat es kesz volt
a kemenyheju, finom kenyer. Egy szem homok sem ragadt bele a
tesztaba, igaz, elmondasa szerint akarmilyen homok nem is jo a
kenyersutesre.
Meg taborvereskor Andras beinditotta a kis generatorunkat, hogy a
kamerahoz szukseges akkumulatorokat feltoltse. Az akkutolto
azonban nehany perces uzem utan meghibasodott. Elkeserito helyzet
allt elo, hiszen akkumulatorok nelkul osszes tervunk a film
elkeszitesere meghiusult. Csak abban remenykedtunk, hogy masnap
talan megtalaljuk a hiba okat. Khaled probalt lelket onteni
Andrasba, hogy ha Allah ugy akarja, minden rendbejon, de en nem
voltam ennyire optimista. Egy akkutoltot minden szervizmuszer
hianyaban, egy szal csavarhuzoval megjavitani a Szahara melyen.
Maga a csoda lenne.
Ketsegek kozott fekudtunk le. Ha nem sikerul az akkumulatorokat
feltolteni, akkor csak annyit tudunk filmezni, amennyit a meglevo
toltes meg lehetove tesz. Ez pedig toredeke eredeti
szandekainknak.
(folyt.kov.)
|
