Kedves Attila!

hix.nyelv #162, Láng Attila D.:
> Feltűnt, hogy héttől kezdve gyanúsan hosszúvá és bonyolulttá válnak a
> [finn] számnevek. 

Egyesek is felvetették azt, hogy a régi finnugorok hatos 
számrendszerben számoltak, mert csak hatig közösek a nyelvcsaládon 
belül a számnevek (vmint még 'húsz', 'száz', 'ezer'). Azonban hatos 
számrendszerben nyilvánvalóan nem lehet számolni.   

Ezzel szemben hat felett valószínűleg összetett számnevek voltak 
használatban: a '8' és '9' struktúrája öröklődött is minden nyelvben. 
De a '7' a család egyes csoportjaiban eltér.   

[Innen "hangosan" gondolkodás következik.]   

A balti finneknél a '7' közös alapról származik, és van hosszú (finn 
"seitsemän", karjalai "s^ec^c^imen", vepsze "s'iic^eme"), és rövid 
formája (észt "seitse", lív "seis", vót "seitse~", lapp "c^iez^a^"). 
Ez kb. megfelel az északi ill. déli balti finn nyelvi felosztásnak. A 
lappok nem balti finnek, de a számrendszer kialakulásakor már 
csatlakozhattak a finnségi nyelvi areához. Ebből a szempontból 
érdekes, hogy a lappban északi elhelyezkedése ellenére a rövidebb 
alak van meg: ez ennek a formának az eredetibb formájára utalhat.   

A fentiek felvetik bennem azt a gyanút, hogy a hosszabb forma 
összetett szó: egy 'hét' jelentésű proto-baltifinn "*s'eic'c'3" 
szóhoz járult egyes nyelvekben egy "m3n" végződés. Nagy a gyanúm, 
hogy ez a végződés ugyanarra a 'sok' jelentésű finnugor szóra megy 
vissza, mint a m. "negyven", "hatvan" stb. számnevek "-van/ven" tagja 
(vö. finn "moni" 'sok'). Az összetétellé történt kiegészülés lehet, 
hogy a testesebb '8', '9' szavakhoz való illeszkedés miatt történt.   

Az eddigiekből talán kitűnik, hogy nem találtam adatot a balti finn 
'7' számnév eredetéről: lehet, hogy belső fejlemény; lehet, hogy 
átvétel. De nem az ie. "septm" átvétele, mert a magyar '7' ugor 
megfelelőivel erre megy vissza (egy óiráni nyelven keresztül), és 
ennek kapcsán sehol sem említették meg a finnségi párhuzamot.   

Azonban a finnségi '7' "*s'ei-" kezdete megfeleltethető a megfelelő 
szamojéd számnevek kezdetének, vö. nganaszan "s'ajb@" "enyec "sew", 
szölkup "sel'c^i_". Sőt a szölkup esetén a második szótag is. Ehhez 
még hozzátehető, hogy a nganaszan és az enyec esetén a szóvégi "-b@" 
/ "-w" fejleménye lehet az ottani "bii?" / "b'iw??" '10' 
számneveknek. Amennyiben a szölkup "-c^i_" is visszmegy a szölkup 
"köt" '10' szóra (hangtanilag van lehetősége), a balti finn 
"*s'eic'c'3" utótagja is azonosítható lenne. Így _talán_ a finnségi 
'7' egy uráli alapon képzett összetett számnévre megy vissza. 

Ugyanígy ismeretlen számomra a finn "kymmenen" eredete is. A finnugor 
nyelvekben önálló használatban három '10' jelentésű szó található: 
"*kümmen" a balt finn nyelvekben és a mordvinban, "*log~3" az obi- 
ugoroknál, mariknál és lappoknál, ill. "*dasa" a magyar és permi 
nyelvekben. Ez utóbbi iráni eredetű, az előbbiekban azonban vsz. 
belső fgr. fejleménynek tekinthetők. Különösen figyelemreméltó a 
"*log~3" csoportokon átívelő elterjedtsége.   

A vepsze "k'ümn'e" forma azt sugallja, hogy a finnségi 'tíz' eredeti 
alakja egy rövidebb "*kümmen" forma (egyébként a vepszében is 
meglenne a szóvégi "n"). Ez tehát nem feltétlenül összetett szó, csak 
a finnben bővült másodlagosan (ld. alább). Bár megfontolható a 
szölkup "köt" '10' szó sugallta "*kümmen" < "*kütmen" < "*k3t m3n" 
összetétel (a "m3n"-t illetően vö. a finn "seitsemän" utótagja); de 
ez lehet, hogy már 'túlzás'. 

Hogy még jobban bonyolítsam a dolgot, a fentiek felvetik a jenyiszeji 
paleoszibériai nyelvekkel való kapcsolatokat, hiszen pl. a ket 
nyelvben a '8' = "i_n'äm b@ns'aN qus'" azaz '2 híján 10', a '9' = 
"qus'äm b@ns'aN qus'" azaz '1 híján 10' (vi. ugyanaz a szerkezet mint 
a fgr. nyelveknél), és a '10' = "qu~s'" is összevethetőnek látszik a 
szölkup "köt"-tel. 


> Három szótagból állnak, miközben a legtöbb európai nyelvben az 1--10
> számneveknél ritkaságszámba mennek a háromszótagosak. És nagyon úgy
> néznek ki, mint amiket képeztek valahogyan. 

Azért, ha szétnézünk az ie. nyelvek táján, akkor találhatunk három 
szótagos alakokat, pl. ógr. "tettares/a" <mn> '4', ieu. "*ok^tóu" 
(hosszabb forma) '8', ógr. "ennea" '9'.   
A balti nyelvek sok példát mutatnak: vö. litván "keturi/ios" <mn> 
'4', "septyni/ios" <mn> '7', "as^tuoni/ios" <mn> '8', "devyni/ios" 
<mn> '9', "des^imtis" '10'.  
Ugyanígy az ószláv: "jed1n6/a/o" <mn> '1', "c^etyre" '4', "deve,t1" 
'9', "dese,t1" '10'.   
[<mn> = melléknévi, nemenként különböző alakok (a végződésvariációk a 
szótő utolsó msh.-jához járulnak)]

Látható, hogy a balti és a szláv esetében a számnevek az indoeurópai 
előzményekhez képest hosszabbak lettek. Majd később az egyedi szláv 
nyelvekben redukálódtak (de a '4' három szótagúsága a keleti szláv 
nyelvekben és déliek többségében megmaradt).   

Ugyanígy a balti finn nyelvekben is megfigyelhető a bővülés és a 
redukció. A finn igen konzervatív a szóvég megtartásában, míg az 
észtben (és a magyarban is) a szóvégi mgh.-k lekoptak. Sőt a finnben 
a meglévő ragozási paradigmákhoz való illeszkedés miatt még további 
testesedés is megfigyelhető. Ilyen pl. a "kymmenen" '10' (ragozáskor 
"kymmen-" és "kymmene-" tövekkel). 

----------
Összegzésül: Szerintem a finn "seitsemän" '7' és "kymmenen" '10' csak 
másodlagosan (talán a '8' és '9' számnevekhez való közeledés miatt) 
lettek hosszabbak: a '7' esetén összetétel, a '10' esetén tőbővülés a 
valószínűbb. Ez nem zárja ki, hogy végső soron maguk az alapszavak is 
összettek legyenek. ["A rövidség nem akadály", mivel a magyar "húsz" 
számnevet is egy fgr. szóösszetételre vezetik vissza: "kojc'3" < 
"koje c'3" 'ember+az', minthogy egy embernek összesen 20 ujja van.]

----------
Jelmagyarázat: 
Ékezetek: "'": éles ékezet, aposztróf; "^": hacsek v. kúpos ékezet; 
"~": makron, ill. betű vízszintes áthúzása; "_": alsó félkör; ",": 
cedilla, farkinca. 
Speciális betűk: "1": szláv lágy jer (mormolt "i"); "6": szláv kemény 
jer (mirmolt "u"); "@": "svá (mormolt "e"); "3": fgr. nyelveknél 
ismeretlen hangszínű mgh.; "?": hangszalagzárhang; "N": német-angol 
"ng" hang.