Kedves BG!

> En arra gondoltam itt, hogy vajon ha egy lany irta volna ugyanezt
> (vagyis, hogy a fiuk sosem ertekeltek ot), akkor vajon hogy
> reagaltal volna...
> Lehetseges, hogy akkor is a fiuk jottek volna ki hibasnak? (Meg ha nem is
> allt szandekodban, hogy barkit hibaztass...)
Igy mar mindjart mas a leanyzo fekvese ;) Nem gondoltam, hogy erre
gondoltal, de legalabb most mar ertem.
Hogyan valaszoltam volna, ha egy lany irja ugyanezt? Ugyanigy
valaszoltam volna, csak eppen akkor azt kerdeztem volna: "Vajon a
lanyok a hibasak, mert a feluletes fiukat keresik, vagy a fiuk a
hibasak a feluletessegukert?" a sema ugyanaz. Nem attol fugg, hogy
fiu, vagy lany (vagyis az igaz, hogy a lanyoknak joval konnyebb
helyzetuk van tarskereseskor - habar ugyanugy tudnak keseregni azon,
hogy oket senki sem ertekeli) hanem attol fugg, hogy olyan helyzetben
van, nemtol fuggetlenul ugyanaz a valaszom - tehat abban az esetben
termeszetesen a "lanyok jottek volna ki hibasnak" -> ha mar ennyire
ragaszkodsz a "hibassaghoz".

> > es par szot beszelgettunk, egybol ereztem, hogy nekem O kell, de
> > egyszeruen nem engedte magat, hiaba ostromoltam
> Hat bizony, nehez dolog leadni az igenyekbol... ahogy fentebb irtad...
Kicsit felbevagtad a mondandomat, mert itt ugye meg az kovetkezett,
hogy: "nem akarta elhinni, hogy tetszik nekem." tehat tulajdonkeppen
azert nem engedte magat, mert nem is tudta, hogy egyaltalan tetszik
nekem. Az ostromlas alatt azt ertem, hogy allandoan bejarkaltam a
zenekari probajara, es mindig kerestem a tarsasagat, hogy
beszelgethessek vele, amellett pedig hireszteltem is a haveroknak,
hogy tetszik nekem, mert biztam a "jo oreg pletykasokban". A
reszletekbol meg kihagytam, hogy meg egy "versenytarsnom" is akadt,
tehat volt valasztasi lehetosege.
De a kerdesedre valaszolva: valoban leadott az igenyeibol, de azt
allitja, hogy mar evekkel a megismerkedesunk elott leadott belole
(ez alatt a kulsot ertem - tehat nyilvan nem vagyok egy gyonyoru no,
de ezt szerintem parszor mar itt leirtam) es azt is mondta, hogy jo
lenne, ha sok maganyos ember rajonne arra, hogy ahhoz, hogy igazan
boldogok legyunk, meg kell tanulni leadni az igenyeinkbol.

>> Nagyon nehez volt megszereznem.
> Ezek szerint a parod eddigi kapcsolatai nem sikerultek, a mostani
> sikerult, de ezt meg nem is o hozta ossze, hanem egyszeruen csak "hagyta
> magat"...
Igy is lehet mondani, de mondom: volt valasztasi lehetosege, szoval
"hagyhatta volna magat" a "masiknak" is, de engem valasztott.
Mikor mondod azt, hogy egy kapcsolat "nem sikerult"? Meddig kell
eljutni szerinted, hogy "sikernek" lehessen elkonyvelni? Mert
tulajdonkeppen en is mondhatom azt, hogy az en eddigi kapcsolataim
nem sikerultek - pedig volt kozte kilenc honapon keresztul mukodo is?
Mondd: szerinted mikor konyvelhetunk el egy kapcsolatot sikerultnek?

Szia:
        Ivett

Kedves Tamas!

> a problema nehezebb, es sajnos nem olyan egyszeru megoldani
> mint ahogy irtad.
Nem irtam olyat, hogy egyszeru megoldani ezt a problemat. Eppen azt
irtam, hogy nagyon nehez.
> Aki sok lannyal ismerkedik, de egyik sem jo neki, nem
> maganyos, hiszen lehetosege, alkalma es kepessege is van
> arra hogy lanyokkal ismerkedjen, el is ezzel a lehetoseggel.
Azt sem irtam, hogy sok lannyal ismerkedik. Azt irtam, hogy
talalkozik. Ha talalkozunk valakivel, meg nem biztos, hogy
megismerjuk. Latod, Su:cy is talalkozott egy piercinges lannyal,
megsem ismerkedett meg vele.
> A maganyos ember zarkozott. Altalaban nem azert mert nem
> akar tarsa(ka)t szerezni, hanem azert menrt nem sikerul
> neki beilleszkedni az emberek koze.
Azt kellene neki, sajat maganak onerobol kideritenie, hogy miert nem
sikerul beilleszkedni az emberek koze - tobbek kozott ezt is jelenti
az ajto kinyitasa. Ezt senki mas nem teheti meg helyette.
En is maganyos, zarkozott emberkent kezdtem. Nekem nem igazan voltak
gyerekkoromban barataim, vagy legalabbis aki akadt, annak nem tudtam
"megnyilni", mert mas volt, mint en, es nem fogadtam el a massagat,
azaz nem becsultem annyira, hogy a lelkembe engedjem belatni.
Zarkozott voltam, mert feltem, hogy megsebeznek. De ahogy megsebezni
nem tudott senki (vagy csak kevesen ...) ugy megszeretni sem tudott
senki. Erre kellett rajonnom. Ezt a lepest nekem kellett megtennem,
es ezen tovabblepni is nekem kellett. Mivel nagyon szelsoseges ember
vagyok, immar atestem a lo tuloldalara: tul nyilt vagyok ;)
Sokan megsebeznek, de sokan meg is szeretnek. Nem banok semmit es
senkit amit/akit elveszitettem a nyiltsagom miatt, mert annal tobbet
nyertem, es annal tobb tapasztalatra tettem szert - tanultam/tanulok.
> Zarkozottsagbol csak sikeres kapcsolatteremtes tudja az
> embert kigyogyitani, a zarkozott ember pedig nem tud
> kapcsolatot teremteni
Ez kb. olyan, mintha azt mondom, hogy: "En csak akkor vagyok hajlando
mosolyogni, ha kapok fizetest",  a fonokom meg azt mondja, hogy: "csak
akkor kapsz fizetest, ha hajlando vagy mosolyogni" -> es akkor mi
lesz? Ehenhalok, vagy mosolyogni fogok, hogy ne haljak ehen? Ha
muszaj lenne, biztos vagyok benne, hogy mindenki kepes lenne a
kapcsolatteremtesre (pl. ha egy szobaba ossze lenne zarva egy
emberrel - elobb utobb valamilyen kapcsolatot csak teremtene vele az
artatlan, akarmilyen zarkozott is) csak eppen sokkal "kenyelmesebb"
azzal a tudattal elni, hogy "en erre keptelen vagyok", mint tenykedni.

Szia:
        Ivett