Kedves Attila! 

ÍROD: Tom, Inhouse:
Tenyleg abba kene mar hagyni egymas pocskondiazasat. Miert 
nem lehet ezt
maganban folytatni?

A VÁLASZKA:
Az a szitu, hogy egyezik az értékrendünk. Inhauz akart a 
listán duellezni, biztos bízott a felmentő seregekben, mint 
Paulus Sztálingrádnál. Azonban a felmentő seregek maguk is 
felmentő seregre vártak, így aztán egyetlen egy felmentő 
motívum maradt, az, hogy sokadszorra kijelentem Inhauznak: 
Itt a kezem nem cocaláb. 
 

Mas:

ÍROD: Tom irta 1177-ben:
Na itt valami nem stimmel am! Mert ezek az idoagak korant 
sem
virtualisak hanem egy valoban letezo valosag. Es ha letezik 
akkor soha
az eletben nem teleportalhatsz onnan semmit, mert azokat a 
penzeket
mar reg elkoltottek az alteregoid. Ami most vagy te az vagy 
te, nem
pilota es mas, valoszinu, hogy neked ezt szanta 
a "Teremto", vagy a
sors, vagy akarki es ebbe bele kell torodni. Hidd el en is 
szeretnem,
ugymond leszuretelni a kulombozo idoagaimat, de ez nem megy 
a fenti
problema miatt, hisz ezek nem az enyemek hanem a tobbi 
Nadasi Attilae.
En sem nem szeretnem hogyha egy alteregom szepen lenyulna 
azt amit mar
honapok ota rakosgattam felre, meg kulomben is ez olyan 
mintha sajat
magamtol lopnek, hat, hogy nezne ki (:-)
Attila.

A VÁLASZKA: 

Ez egy színvonalas felvetés, ami szerintem nem ellenvetés, 
csak annak látszik, mert a felvetés státusza így 
hatásosabb. Nekem határozottan segít. Namármost: Az a másik 
virtuális Szabó Tom nagyon jól tudja, hogy az igazi Szabó 
Tom itthon senyved és nélkülözik, mint Paulus katonái a 
sztálingrádi hadifogságban….. Az a Szabó Tom vasvillával 
forgatja a pénzt, de nem éli fel, mert az csak egy 
virtuális segéd-szerepű Szabó Tom. 
Az én virtuális alteregómat én irányíTOM. Te a tiedet jól 
tarthatod, miközben ő a saját nyereségét, a te 
veszteségedet szintén hozzád akarja juttatni. Te is és én 
is kérhetjük az Univerzumot a saját ízlésünk szerint, hogy 
hogyan járjon el a jussunkkal. Te kérheted, hogy hadd 
maradjon ott a te pénzed, de nem kérheted, hogy maradjon 
ott az enyém is. Én kérhetem, hogy jöjjön át az én zsoldom, 
sőt, kérhetem, hogy a te zsoldod neked jöjjön át. Magamnak 
sajnos nem kérhetem át a te apanázsodat. Legfeljebb úgy 
kérhetem át, hogy ha tényleg oda is adom neked. Ha te 
visszateleportálod ugyanoda, az már a te szíved joga. Én 
mindenesetre köszönöm, hogy beleélted magadat. 

ÍROD: 
PS: Nem ertem, hogyha betelt a fiokod akkor torold a 
leveleket.

A VÁLASZKA: Tárolom a leveleket, mert később fontosakká 
válhatnak. De alighanem lementtetem őket egy informatikus 
cimborámmal CD-re.

Minden lyóóót!  Tom

Kedves Lista! 

Már sokadszorra hallom, hogy amikor egy kutya érzi, hogy 
vége van, akkor elmegy, és utána még a testét sem lehet 
megtalálni. Egy ismerősöm öreg kutyája már régóta vak volt 
mindkét szemére, és csak botorkált, mindenbe beleverte az 
orrát, és utána szomorúan kullogott tovább. Végül eltűnt. 
Az ismerősöm nagyon kereste, mert el akarta temetni, de nem 
találta, pedig nagyon kereste. 
Egyszer egy baráTOM meglátott egy kóbor kutyát, és magához 
akarta édesgetni. Együtt voltunk, Újpesten történt. A kutya 
az úttest közepén hezitált, mire egy arra száguldó 
gyorshajtó autó úgy arcon mázolta szegényt, hogy az úgy 
pörgött a saját súlypontjának tengelye körül, mint ha az 
Egely kerékre rákapcsolták volna Kujbisevet meg Paksot és 
Százhalombattát. Amikor megállt a pörgésben, egy fájdalmas 
vonyítással beszaladt a bokorba, és ott hosszas 
keresgélésre se találtuk meg. Bennem már akkor érlelődött a 
gondolat, hogy hová tűnnek ilyenkor a kutyák…. 
Az ismerősömet azzal vigasztaltam, hogy a kutyus 
elteleportálta magát a jövőbe. Majd egyszer egy szép napon 
előkerül, nem lesz többé hályog a szemén, és magától 
értetődően fog a lába elé kuporodni, mint mindigis tette. 


Tom