* csak erdekessegkeppen :) a dolog nem sajat kutfo - csak idezem *

Két (többé-kevésbé értelmes) párbeszéd szerepel itt, mindketto 
tulajdonképpen szóról szóra azonos, kivéve annyiban, hogy az egyik 
(az elso) egyetlenegy szónak (a szlengben használatos, egyébként
meglehetosen durva
töltelékszónak) nem kevesebb, mint tizenhárom féle alakjából
tevodik ossze.
A második az elsonek
- úgyszólván - fordítása.

 Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval.
A háttérben figyeli oket a fiú egyik barátja.
Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a 
következo párbeszéd alakul ki:

 - Baszod, mi?
  - á!
  - át akarsz baszni, mi?
 - Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, 
 baszd meg!
  - Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!


  - Lefekudtél vele, mi?
  - á!
  - Becsapsz, mi?
  - Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot
 vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el!
  - Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A 
 fene egye meg!

A NYELV 0277-ban írta :
>> irányban lépked a helyesírás --, akkor lényegében minden esetben, ha két
>> magánhangzó között egy dzs áll, ddzs-t kell majd írni.)
>Azért elég furcsán nézne ki a tinéddzser, proddzsekt (van ilyen szó?),
>büddzsé, gáddzsó, maddzsong, vagy éppen diddzseridú (bár ez utóbbit most
>se tudom hogy írják, meg azt se hogy angolul hogy ejtik). Vagy ti nem
>röviden ejtitek ezekben a szavakban a dzs-t?
Azért volt a lényegében a mondatban, nert az új átvételek között akad
kivétel. A tinédzser nálam is rövid dzs, a projektumban nincs dzs, büdzsé
vagy büddzsé egyremegy, de inkább az előbbi, gádzsó vagy gáddzsó szintén,
de nem hinném, hogy bármikor le akarnám írni, a madzsong szintén rövid, az
utoldó pedig nem tudom, micsoda. Ez az én nyelvváltozatom. A lényeg
mindenesetre az, hogy magánhangzóközi helyzetben a dz és a dzs _szinte
mindig_ hosszú.
Egyébként a példáid arra utalnak, hogy mivel ez a hosszúság nem
szigorúan kötelező, ezért jelölni kell, tehát igenis van létjogosultsága
a maharaddzsa írásmódnak.

Üdv: Attila

Tamas:

>Az, hogy az alaki különbség eltűnt, az önmagában
>számomra nem tűnik elég indoknak, mert sok nyelvet ismerünk, amely
számottevő
>alaki különbség nélkül fent tudja tartani a nemeit: pl. az eltérő
többes szám
>elegendő lehetett volna ehhez, ha más okok nem játszanak szerepet.
Ugyanakkor
>sok helyt -- első sorban Franciaországban, Spanyolországban, Észak-
>Olaszországban -- a romanizálódott népesség zöme kelta volt. Ahol
kisebb volt
>a kelta szubsztrátum hatása, ott meg is találjuk a semleges nem
folytatását:
>a románban ez külön paradigmát, egyeztetési rendszert alkot, sőt még
hódítani
>is tudott

De a semlegesnem ott is eltunt, ahol nem volt kelta szubsztratum, igy
egesz Italiaban.
A temahoz lasd pl. : Herman Jozsef, A francia nyelv tortenete,
Gondolat, 1966. 48-49 oldal.

Ferenc