T. Lista!
Ezt az irast egyszer bekuldtem mar, de az a szam kimaradt.
Ha megis ketszer jelenne meg, elnezest kerek mindenkitol.
%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%
A repulogepen olvasott ujsag biztato hireket kozolt az ujabb
indiai robbantasos vonatmerenyletekrol. A hosszu ut utan a
madraszi repuloter szaunara emlekezteto klimaja, a lassu,
ertetlenkedo hataror, majd a repter elott a seregnyi
nyuzsgo, zagyva nyelvet beszelo, kifurkeszhetetlen arcu
ember, a szivosan szemetelo eso sem sok joval kecsegtetett.
Tampontot csak vendeglatonk kedves, magabiztos mosolya jelentett;
utunk alaphangjat vegul is ez adta meg.
Madrasz klimaja valosaggal kibirhatatlan: meleg es nagyon
paratelt; sok az eso. Es ez meg csak a tel... Mindenem - ruhak,
iratok - enyhen atnedvesedett. A hazak kulso fala is peneszes
a sok esotol. Az utcak szemetesek, piszkosak, a mocsokban
sovany tehenek kotorasznak, pocsolyak mindenfele; nagy a forgalom.
A kutatointezet, melynek vendegei voltunk, egy erdo szelen
helyezkedik el, a re'tekre legeleszo ozikek is bemereszkedtek,
nehany felenk majommal is talalkoztunk. A novenyzet eleg buja,
tropusi benyomast kelt. Erdekes a banjanfa: a fuzfaszeruen
lelogo agak a foldre erve ujra gyokeret eresztenek, s ujabb fat
kezdenek noveszteni. Egyetlen fa igy oriasi teruletet is kepes
elfoglalni. Tobb eve ottfelejtett szemetdombok tarkitjak a
kepet.
Madraszban kulonosebb latnivalo nincs. Figyelmetekbe ajanlom viszont
a Victoria Technical Institute-ot: ez valojaban ajandekbolt, ahol
rendkivul kedvezo aron kaphatok ajandekok, emlektargyak a nehany
rupias mutyuroktol kezdve a tobb szazezret ero szobrokig, butorokig.
Madrasz utan valosagos megvaltas volt Delhi huvosebb, szarazabb,
ambar erosen szennyezett, fustos levegoje. Fel nap celtalan lotyoges
utan vonatozas Kanpurba. A vonatra valo folszallas kulonleges
kepessegeket igenyel: az amugy is rengeteg csomaggal utazo indusok
mellett ugyanis szamos hozzatartozo es seregnyi hordar allja el az
utat. Az otoras ut kozben meleg vacsorat is kaptunk. A kenyelmetlen
vonatut soran megismertuk az indusok egy rokonszenves
tulajdonsagat: a bamulatos turelmet. "Az indiai gazdasag gerincet
ez a turelmes, minden nehezseget zokszo nelkul viselo nep jelenti.
A legtobb nyugat-europai tarsadalmat az itteni nehezsegek,
elemi csapasok mar reg az oruletbe kergettek volna." - mondta
egy kiseronk. Az indusok egyebkent rendkivul kedvesek,
oszinte, belulrol jovo szivelyesseguket sokszor tapasztaltuk.
(A kanpuri palyaudvaron - elutazasunkkor - pl. pillanatok
alatt korulvett minket egy csapat fiatal. Idegesen pislogtunk
csomagjainkra: mit akarhatnak ezek? De semmi baj: csak
kivancsiskodtak, kerdezgettek, honnan jottunk, hogy erezzuk
magunkat, es buszkelkedtek iszlam hitukkel. Persze, Kanpurban
ritka a feher ember.) Nehezen szoktuk meg a fejcsovalast: ez
nem a tagadas, hanem inkabb a "jol van, rendben, ugy lesz" jele.
Mikor keso este leszalltunk Kanpurban, mintha egy mas vilagba
csoppentunk volna. Eddig meg soha nem latott zaj, nyuzsges; mas
karakteru, sotetebb arcu emberek. Ahogy aztan a rozoga auto
vegigszaguldott velunk a hepehupas uton, ketoldalt nyomortelepek
suhantak el valtakozva arusok bodeival, kis kulipintyo-muhelyekkel,
vegelathatatalanul. Kisse felelmetes volt... Masnap felebredve viszont
igen kellemes kornyezet fogadott minket: rendezett kert, ropkodo
pavak, nyirt gyep, a fakon futkarozo mokusok, szaladgalo majmok. Itt,
Kanpurban toltottuk el utunk legpihentetobb napjait.
Kanpur nem igazan felkapott hely. Terveink, miszerint ellatogatunk
Benareszbe vagy Khadzsurahoba, sajnos kutba estek. Elvittek viszont
Bithurba: ennek egy Gangesz-parti kis helysegnek a temploma a hinduk
hite szerint a Fold kozepe: Brahma itt kezdte a vilag teremteset.
(A vastag Panorama utikonyv errol semmit nem ir. Ha valaki tobbet
tud errol, irhatna.) A Gangesz sze'les es szennyezett;
nehanyan furodtek benne. A XVI. szazadban epult templom kisse
lepusztult, de igen erdekes, az europai epiteszethez szokottaknak
mindenkeppen kulonleges. Azt a fajta spiritulizmust, ami Indiarol
mindnyajunk eszebe jut, nem igazan ereztuk, se itt, se masutt: ehhez
ket het nyilvan nem elegendo. A varosban nezelodessel, vasarlassal
eltoltott nehany ora kis izelitott adott az indiai mindennapokbol.
Az elozo este felelmetesnek tuno kornyezet mar joval baratsagosabbnak
tetszett; az ucvakep a madraszinal kisse rendezettebb volt. Itt
me'g nyoma sem volt a Delhiben vagy Agraban altalanos ramenos,
tolakodo kereskedo-szellemnek. Itt mar nehany szikhkel is
talalkoztunk: bajszosak, szakallasak, es hajukat turbanszeru
vaszonba csavarva hordjak. Delhiben is sok van beloluk.
Alkalmunk volt egy eskuvon is reszt venni. Erdekes, izgalmas
elmeny volt ez is. A volegeny eskuvoi menete't egy hintoszeru
alkalmatossag vezette, ezt kovette a trombitabol, tubakbol,
utohangszerekbol es zseb-szintetizatorbol allo zenekar a
tancosokkal, a volegeny viragokkal feldiszitett kocsijaval
es a naszneppel. Ketoldalt fejukon villodzo jelvenyeket
hordozo emberek kereteztek a menetet. Idonkent gorogtuzek
roppentek fel, kozben a zenekar valami hihetelenul verpezsdito
zenejere a tancosok igencsak igezo tancot lejtettek; kisse
hasonlitott a magyarorszagi ciganyok tancahoz. (Ha meg nem
mondtam volna, az indus lanyok igen szepek...) A menetet
a lanyos haznal feldiszitett nagy sator varta, a par
egy kis emelvenyen foglalt helyet, korulottuk a hozzatartozok,
tavolabb a vendegsereg, ketoldalt a sokfele kaja.
Magan az eskuvoi szertartason termeszetesen nem vettunk
reszt, csak azt a mozzanatot lattuk, amikor egymas
nyakaba viragkoszorut aksztanak. Kozben jol bekajaltunk, ujabb
izelitot kapva az indiai konyhamuveszet remekeibol.
Ez osszehozott hazassag volt, mint ahogy az indiai hazassagok
tobbsege az ma is. Mai ultraliberalis vilagunk kezzel-labbal
tiltakozik az emberi jogok effele sarba tiprasa ellen :), de
megis: a puding probaja is az eves, es ezek a hazassagok
mukodnek. Nagyon keves a rosszul sikerult hazassag, a valas
szinte ismeretlen.
Kaja. Az indiai etelek a legkulonfelebb zoldsegekbol vagy eppen
turobol fozott fozelekszeru szo'szokbol allnak, ezeket rizzsel
es lepenyszeru, kovon sutott kenyerrel eszik, szinten
zoldsegekbol keszult leveseket is esznek. Az etelek joizuek,
a kulonos fuszerek egzotikus izt adnak. Az indusok foleg kezzel
esznek, igen ugyesen, ujjaikat alig bepiszkitva. Az edessegeik
kisse tul edesek, bar vannak koztuk nagyon finomak. Etteremben
is voltunk; megmondom oszinten, az ott felszolgalt etelek a
vendeghazakban fozottekhez kepest tul sterilnek, izetlennek
tuntek. (Talan a kosz hianyzott beloluk? :-) A masodik het
kozepen jelentkezo enyhe hasmenestol eltekintve egeszsegugyi
problemaim nem voltak. A mindenhol kaphato palackozott asvanyvizet
ittam, sot fogat is ezzel mostam, igy a forralast teljesen
elkerultem. Felve a nem megfeleloen elkeszitett husoktol, inkabb
vegetarianus etkeket ettem, mint az indusok tobbsege. Erdekes,
hogy az etelek egyhangusaguk ellenere sem valtak unalmassa, sot az
itthoni izek sem igazan hianyoztak; igaz, a sok erossegbol
mar kisse elegem volt a vege fele. Fontos kiegeszito a joghurt,
ez kisse lecsillapitja a haborgo gyomrot. Etkezes utan anizst
es egyeb magvakat ragcsalnak.
A nehany nap Kanpur utan ujra Delhi. A konferenciat,
amelyen resztvettunk, egy iszlam egyetemen rendezte'k.
A szomszedos mecsetbol idonkent felhangzott a muezzin
imara hivo eneke, persze magnorol, hangszorobol. Szerveztek
nekunk egy "folklorestet" is: klasszikus es nepi indiai
tancok, indiai zenevel kiserve. Nem ismerem annyira az indiai
kulturat ahhoz, hogy a latottakat-hallottakat barhova is el
tudjam helyezni. Mindazonaltal erdekes elmeny volt.
Befizettunk egy agrai autobuszos kirandulasra is, hisz a Tadzs
Mahal megtekintese nelkul nem lehet Indiabol hazaterni. (A Tadzs
Mahalrol nem irok semmit. Latni kell. A sztorit is biztos
mindenki ismeri.) Van valami fenseges es
ugyanakkor kozonseges is abban a pillanatban, amikor az eddig
csak kepekrol, filmekrol latott csoda egyszer csak ott van az
orrod elott. Hogyan? Ez _az_ a pillanat, amire olyan regota
varsz? Kettot lepsz, mintha csak a budapesti utcan mennel, es
a Tadzs Mahal csak ugy egyszeruen ott terem, mintha a vilag
legtermeszetesebb dolga lenne - mint ahogy az is. A Tadzs Mahal
mellett ket szinten erdekes latnivalo van Agraban: Akbar mogul
siremleke es az Agra Fort (erod). A muszlim uralom epiteszetenek
a remekei.
A latnivalok nagyszeruseget leszamitva az ut kiabrandito volt.
Keslekedes az indulasnal, rossz utak, forgalmi dugok; igy a Tadzs
Mahalra osszesen negyven percunk jutott, bezzeg a meregdraga
gift shopban tobb, mint egy orat idoztunk, kurolveve a hajbokolo,
portekajukat mindenaron ranksozni kivano kufarneppel. (Nyilvanvaloan
anyagi erdekek osszefonodasarol van szo.) Az idegenvezeto
felkeszultsegevel, modoraval, angolsagaval se voltam kulonoskeppen
elegedett. Idegesito volt a busz ajtajanal mar varakozo,
levakarhatatlan slepp is. A majmok is joval ramenosebbek :).
Hasonloan ellenszenvesse valtak a legaprobb szivessegert is a
markukat tarto emberek. Ez kisse arnyalta az indusokrol kialakitott
rendkivul kedvezo kepemet. (Persze, persze, tudom, nekik is kell
elniuk valamibol. Korantsem irigylem oket.)
Meg resztvettunk egy delhi varosnezo kirandulason is. A latnivalok
kozul ki kell emelnem Dzsantar Mantar csillagvizsgalojat (1725);
ez persze nem affele mai ertelemben vett csillagvizsgalo, inkabb
gigantikus nap- es csillagora, a Stonehenge modernebb es kevesbe
monumentalis testvere. Jelentos latnivalok meg: az agraihoz
hasonlo erod, a Red Fort; a Dzsama Maszdzsid oriasi, negyzet
alaku kerengovel szegelyezett mecset; Humajan csaszar siremleke,
es talan a legnagyobb benyomast tevo, a Kutab Minar, az 1200 korul
epult, a teteje fele keskenyedo torony, mellette Delhi legregebbi
mecsetevel, s az V. sz. ota nem rozsdasodo, szanszkrit feliratu
vasoszloppal, korulveve pazarul diszitett epuletek romjaival. Ropke
megallas meg a Radzsghatnal, Mahatma Gandhi emlekhelyenel; az India
Gate-nel, az elnoki palotanal, egy modern hindu templomnal. A
motyogo beszedu, unott, szinte erthetetlen akcentussal beszelo
idegenvezeto megint kiabrandito volt. A Red Fortba pl. csak
hosszas rabeszelesre volt hajlando bevinni minket. A Nemzeti
Muzeum megtekintesevel zartuk a kirandulast; sajnos a hindu
ikonografia - sot ikonometria - ismeretenek a hijan a latnivalok
nagy resze, hasonloan a tanchoz, egzotikus erdekesseg maradt csupan.
Az utolso napokban me'g kuzdelmes boklaszas a piacon, kotelezo alku
az arusokkal, majd egy vegso roham a repuloteren: aztan a gepen ulve
ujra ismeros kornyezet fogadott minket, az etel sem volt csipos,
Corelli Karacsonyi concertoja pedig mar a kozelgo unnepeket
elolegezte.
Mindent osszevetve: ez a ket het Indiaban emlekezetes, nagyszeru, sot
lelket nemesito elmeny volt. Ugy erzem, mindenbol kaptunk egy kis
izelitot.
Vegul szeretnek nyilvanosan is koszonetet mondani Timarne Horvath
Veranak es Hidas Palinak a jotanacsokert.
(Maganlevelekre szivesen valaszolok, es adhatok nehany gyakorlati
tanacsot is; ezzel nem akartam a listat terhelni.)
Feri
|
