Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX AZSIA 603
Copyright (C) HIX
1999-09-22
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelőssége)
Megrendelés Lemondás
1 Re: *** HIX AZSIA *** #600 (mind)  112 sor     (cikkei)
2 Megegyszer a japan-angolrol (mind)  68 sor     (cikkei)

+ - Re: *** HIX AZSIA *** #600 (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Ti lattatok ezt? :-))))))

http://www.internetto.hu/cikk4/0090/

-----------------------

Milyenek a japán nok?

Szúrópróbaszeruen végzett statisztikai felmérésünk szerint -- amely a
magyar lakosságból tudományosan kiválasztott hímivarú ismeroseimre
alapozva történt, és amely reprezentáns minta véleménye a teljes
lakosságétól legfeljebb 50-90 százalékban térhet el -- tömegigényeket
elégítünk ki alábbi elemzésünkkel. Annak a néhánynak, akinek még nem
volt dolga ázsiai novel,
szemlátomást egyfolytában ezen jár az esze. Hulljon tehát döngve a lepel
és oszoljanak a tévhitek. 
A japán no teste sokban hasonlít az európaiéra: szintén szelvényezett --
fej, tor és potroh --, a hentes ugyanott kanyarítaná le belole a
farhátat, és ugyanannyi cipo kell neki. Nadrágból általában rövidebb, de
szélesebb is elég.
Mielott folytatnám, sietnék tisztázni magam az elfogultság vádja alól. A
japán újságokban -- a népszeruséget növelendo -- igen gyakran jelennek
meg különféle "tudományos" elemzések, alapvetoen a "kinek mekkora" és a
"hogyan köll jól csinálni" tárgykörében, helyes grafikonokkal színesítve
a tudnivalókat ("lapozz a 37. oldalra, ott van még két kép"). Nem én
mondom tehát, hanem egy komoly lap komoly dolgozatát író "fenékológus"
állapította meg, colstokkal a kezében izzadva, hogy a japán nok feneke
laposabb. Ez van. Olyannyira, hogy Japánban máshogy néznek ki a
farmermodellek. 
Ha már így a fenék táján járunk, feltétlenül szót kell ejtenünk a talán
legtöbbeket foglalkoztató kérdésrol: szorösek-e a japán nok? A válasz:
igen, mint a rozsomák. Objektív véleményünket a szakirodalom --
Puréiboi, Pentohauszu, Beppin, Za Beszuto és a többiek -- boséges és
elfogulatlan képanyagára alapozzuk. Nem volt ez persze mindig így:
hat-nyolc éve -- amikor még fanszorzetig ható szigorúsággal tartatták be
azt a törvényt, hogy "genitáliát nyomtatásban márpedig nem" --, például
ugyanezen szakirodalom azt a látszatot keltette volna, hogy a japán
nokön nyaktól lefelé tulajdonképpen mutatóban sincsen szorzetnek
nevezheto képzodmény.
Amióta a hatóságok álláspontja elmozdult a "na jó, de legalább az ott ne
látsszon" irányába (istenuccse így hívják japánul, aszoko, "az ott"), a
forradalmibb szaklapok azonnal elorántották a korábban lezsírozott és
M-zárolt, partvisnyi öncenzúrát tartalmazó modelljeiket. 
Jóroppai (európ japánul) dzsentlemanusz azonban nem foglalkozhat
(sokáig) övön aluli dolgokkal, így emeljük tekintetünket a japáni
leányzó ékére. Igen, a melltartójára gondoltunk, úgy tunhet, ez a japán
no öröktol fogva elválaszthatatlan része, merthogy nemcsak férfi, de még
a velük együtt öltözködo noi európnak is szinte lehetetlen japán not
fedetlen keblen kapnia. Aki japán melleket akar látni, nézzen harminc
évvel ezelotti filmeket. A dolog tényleg beteges, a kaukázusi nok mind
szentül fogadják, hogy ok aztán ilyen bolondok nem lesznek ebben a
hoségben, majd ezt napokon, sokszor órákon belül revideálják, miután a
zsúfolt Tókaidó-vonalon
jobb esetben csak mindenki bámulja meg oket... rosszabb esetben tényleg
elofordul, hogy szoke nyakunkba esik egy kicsit imbolygó szararíman
(salaryman), hogy ti. "mindig is meg akart csókolni egy szoke not".
Annál furcsább ez a melltartómánia, minthogy a japán kultúrtörténetben,
amely hagyományosan nem keresztény értékekre épül, a noi keblek
jellemzoen a "van hát neki, és akkor mi van?" kategóriába tartoztak,
egészen annyira, hogy harminc éve -- amikor a japán nok neve még tényleg
-ko-ra végzodött -- teljesen hétköznapi, senkit nem érdeklo dolog volt,
ha egy no a buszon megszoptatta a gyerekét. Húsz év jólét után elértünk
oda, hogy ha ezt
megpróbálná egy kismama mondjuk a korábban említett Tókadidó-vonalon
Kawasakinál, akkor tizenkét perccel késobb, Shinbashinál leszállva már a
rikkancs árulná a róla szóló újságot. Végre Japán is felzárkózott mind a
futball, mind az eszetlen kebelimádat terén a világ élvonalához. 
Szintén az elmúlt évek vívmánya, hogy egyszeruen nem lehet legalább
centis szivacs nélkül melltartót kapni, bár ennek egészen egyszeru
gyakorlati oka van. Az ugyanis, hogy szabványszereto nép lévén, a japáni
igyekszik az SI-mértékegységrendszer külso körfogatának megfelelo
C-kosarat gyártani, ám a tényleges belso urméret ezt nehezíti. A
végeredmény az, hogy a japán A-kosár belseje gyakorlatilag sík, B-kosár
pedig nekem kéne, ha egyszer a
hímivarúak között is elterjed (miután a smink, a kozmetikus és a
hajfestés lassan kötelezo, tán még négy-öt jó évem lehet hátra). Nem
szórakozom: egy 160 cm magas, 96 cm mellboségu hölgy F-kosarat hord
(név, cím a szerkesztoségben :-)). 
Igazságtalan lenne azonban minden olyan beszámoló, amely nem méltatja a
japán nok legizgatóbb testrészét -- igen, az agyát. Van nekik ugyanis. A
japán no sokszínu, érdekes, ismeri a világ dolgait, nem keveri össze
Budapestet Bukaresttel, tudja, hol van Gávavencsello (ez azért nem
biztos), testét gondozza, eljár tornászni, úszni és kirándulni, fogait
gondosan ápolja, muveli magát, ismeri a nehezebb kínai írásjegyeket,
tudja -- szemben a férjével -- hol a városi könyvtár, valamint kiváló
színészno. Ez utóbbit nem én mondom, hanem Ozu Jaszudzsiró (Kuroszava
mellett a második leghíresebb japán filmrendezo), és ez abszolút nem
vicc: a japán nonek az
ottani társadalomban tényleg ezer szerepet el kell játszania. 
Mindezt a japán no úgy éri el, hogy rettenetesen el van nyomva, a
hagyományos családszerepben neki gyereket kell nevelnie, meg mindent
megcsinálnia a ház körül. Ez utóbbi hajdanában nem is kis feladat volt,
reggel ötkor kellett felkelni, hogy hétre kész legyen a rizs, és a
délelott ráment a mosásra, ám ma, a programozható rizsfozok és önjáró
takarítógépek
(érdekes, melegvizes mosógép továbbra sincs) korában kilövendo az a no,
aki tízre nincsen kész mindennel, a tévé meg annyira rossz, hogy annál
még muvelodni is jobb. (Állítólag nemzetközileg egy tizenkét-tizenhárom
éves gyerek szintjére szokás beloni a kereskedelmi tévék musorát -- hát
ez Japánban max. 9.) Némi üröm az örömben, hogy a japán no ezt az
érettséget általában negyven-negyvenöt éves korára éri el; ha az ember
kimegy Haradzsukuba (tokiói tinédzsernegyed), és elköveti azt a hibát,
hogy szóba próbál elegyedni a szubkultúrával, hamar azon kapja magát,
hogy nem tud elég buta lenni. Komoly öröm viszont az ürmözött örömben,
hogy az a negyvenéves japán no nem úgy fog kinézni, ahogy mink azt
gondolnánk: két gyerek után simán huszonnégynek néztem egy harminckilenc
éves not, és ez a gyakoribb, nem a ritka.
Végezetül pedig hadd szolgáljunk egy gyakorlati tanáccsal japán nok
felszedéséhez. Japánban legalább 65 millió no él. Aki ebbol nem tud
választani, megérdemli. 

Shiranui
+ - Megegyszer a japan-angolrol (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Sziasztok!

Kedves Sabolc! Hogy oszinte legyek, nem ertem ezt a szorszalhasogatast.
Levelemnek egyaltalan nem az volt a celja, hogy helyesen irjam le az
angol szavak japan kiejteset, es hogy oszinte legyek, teljesen hidegen
hagy, hogy szankju-t vagy szenkjut kellene irnom. Gondolom ezzel masok
is igy vannak itt az Azsiaban. Csak azt kivantam leirni, valaszolva
Levente kerdesere, teljesen joszandekuan, hogy bizony Japanban is
rengeteg angol szot hasznalnak a fociban, tobbnyire japanosan kiejtve.
Ezt a szokast en nem kivantam  minositeni, csak mint tenyt jegyeztem
meg. Es azzal sem foglalkoztam, hogy mi a helyzet Magyarorszagon. (Ott
meg letezik a foci?) Nem ertem, hogy miert csusztatas az a megallapitas,
hogy a katakanat a kulfoldi szavak atirasara, leirasara hasznaljak.
Tudom, neha japan szavakat is ezzel irnak, de azert tobbnyire idegen
szavakra tartogatjak. Viszont szerintem a felhozott Niagara pelda
csusztatas, mert a ez egy kozismert foldrajzi nev, amelyet a magyarban
Niagara-nak ejtunk. Ahogy Parizst, Londont, Amerikat stb. mondunk, es
nem az ottani lakosok kiejteset kovetjuk. Igaz, hogy mi is magyarosan
ejtjuk az angol szavakat, de egy magyar altalaban megert egy amerikait,
es egy amerikai is megert egy magyart, ha angol szavakat hasznalnak.
Viszont ez Japanban egyaltalan nem igaz. Bar en nem vagyok angol
anyanyelvu, de vannak ameriaki barataim, akik szinten azt mondtak, hogy
nehezen ertik a japan angolt, es forditva, a japanok sokszor nehezen
ertik meg az altaluk egyebkent ismert szavakat. Hogy peldakat is
mondjak. Vegyuk az asztal szot. Egy magyar mondjuk 'tebl'-nek ejti, egy
japan pedig 'taberu'-nak. Nagy valoszinuseggel egy angol az elobbit
megerti, az utobbit pedig nem. Ha az angol mondja angolul, akkor egy
magyar megerti, egy japan kisebb valoszinuseggel. Szamos konferencian
vettem reszt, ahol volt szerencsem japan eloadokat hallgatni angolul
beszelni. Meg kell hogy modjam, igen faraszto feladat kovetni az
eloadast. Meggyozodesem, hogy az emlitett problemak nagy resze a
katakananak koszonheto. Ooki irta, hogy a japan nyelv kevesebb hanggal
rendelkezik, mint pld a magyar vagy az angol. Ez igaz, es pont ezert
rossz a katakana, mert beszoritja az angol szavakat a szukesebb japan
hangzokeszletbe. En maig nyogom az hibat, hogy elso tanarom magyarul
iratta le velem az angol szavak kiejteset, a kialakult kiejtesi hibakat
a kesobbiekben nehez javitani. A fentiekhez termeszetesen hozza kell
tennem, hogy szamtalan japan ismerosom van, aki kivaloan beszel angolul,
tehat a japanok ugyanugy kepesek erre, mind barki mas a vilagon.

Sabolc leveleben meg egy csusztatast veltem felfedezi, ez a focival
kapcsolatos. Az, hogy Japanban tiz eve van hivatasos bajnoksag,
egyaltalan nem jelenti azt, hogy korabban nem fociztak. En magam egy
amator csapatban jatszom, amelyik iden unnepelte fennallasanak huszadik
evfordulojat. De fonokom, aki 63 eves, egyetemista koraban kezdett
focizni. Es gondolom a labdat mar nehany evszazada itt is rugjak es
dobaljak az emberek, ahogy mindenutt a foldon. Tehat nyilvan van szavuk
a rugasra, dobasra stb. Nekem soha eszembe nem jutna otthon angolul
koszonni meg valamit focizas kozben. Egyszeruen divat angol szavakat
hasznalni, ez arad a radiobol, tevebol, ezt latod kulonbozo nyomtatott
kiadvanyok cimlapjan. Tobbszor elofordult, hogy utazasi irodakban
probaltam informaciot gyujteni arrol, hova erdemes utazni Japanban.
Mindig nagyon megorultem, amikor meglattam egy angol fuzetet, de
altalaban csak a cimlap volt angol, belul minden japan. Vagy muszaki
termekek japan nyelvu leirasaban a cimszavak angolul szerepelnek, pld
What's new, Features stb...

Mielott barkit is megsertenek vagy indulatokat kavarnek, en nagyon
szeretek itt elni, es nagyon szeretem a japan embereket. Eletem egyik
legszebb elmenye az itt eltoltott masfel ev, tenyleg semmire nem
panaszkodhatom. Meggyozodesem, hogy minden magyarnak hasznara valna egy
hosszabb-rovidebb japan tartozkodas. Az itt leirtakkal sem szeretnem
kritizalni a helyieket, helyi szokasokat, csupan csak mint tenyt,
megfigyelest irtam le.


Mindenkinek udvozlet:
Istvan

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS