Kedves Mindenki!

Ime, egy ujabb mese Lazar Ervin: A hetfeju tunder c. kotetbol.
Ez egy kicsit hosszabb lelegzetu, igy akit nem erdekel, legalabb
ot (azaz 5) pg-down-t potyogjon.

Szokeveny szeplok (szeplo"k)

   Marci utalta a szeploit. Ami azt illeti, volt is neki mit utalnia,
mert hetvenhat szeplo viritott az arcan. Pontosabban hetvenot, mert
egy -- a hetvenhatodik -- a fule cimpajan hivalkodott. Az igazsag 
kedveert el kell mondanom, hogy ebben az utalkozasban Marcinak 
egyaltalan nem volt i
gaza. Mert helyre kis szeploi voltak. Csinosak,
jokepuek, vidorak. A legnagyobb akkora volt, mint egy jol taplalt
borso, a legkisebb meg, mint egy fogyokurazo makszem. Ennek a
legkisebbnek neve is volt. Ugy hivtak: Szeplo Szepi.Ott lakott Marci 
orra toven. Nos hat ezeket szidta-hordta folyvast Marci. Eladdig es 
olyannyira, hogy egy szep napon a szeplok megsertodtek.
   --Meg hogy mi vagyunk a csunyak, ocsmondak, rutak, rettentoek?! Na
megallj! -- kiabaltak.
   S ejszaka, mikor Marci aludt, uzsgyi,
 kisurrantak az ablakon. Meg 
az is, amelyik a fule cimpajan feszitett, pedig a fulcimpanal elokelobb 
hely nemigen letezik egy szeplo szamara. Ott maradt Marci egy makszemnyi 
szeplo nelkul, mivel -- mondanom sem kell -- Szeplo Szepi is ment a 
tobbivel.
   Hogy merre mentek? Merre mehet hetvenhat sertodott szeplo? Neki a
vakvilagnak.
   Marci reggel folebredt, s valami furcsat erzett. Szalad a konyhaba a
mamajahoz, az meg amulva nez ra, es igy szol:
   -- Jo reggelt, kisfiu! Hat te hogy kerulsz i
de?
   -- Kisfiu? -- csokalkozott Marci. -- De hiszen en a Marci vagyok.
   -- Jesszus! -- kialtott a mama, es a vilagossag fele forditotta a
fiat. -- Tenyleg a Marci! De hat hova lettek a gyonyoru szeploid?
   -- Nincs szeplom? -- csillant fel Marci szeme, es rohant a tukorhoz.
   Valami nem tetszhetett neki abban a tukorben. Mert elkomorodva mondta:
   -- Te anyu, rossz ez a tukor. Egy sapatag gyerek van benne.
   -- Nem a tukor rossz, kisfiam -- csovalta a fejet a mamaja --, hanem,
tudod, a szepl
ok...
   Marci most mar nem orult annyira, hogy megle'ptek a szeploi. "Egy azert 
maradhatott volna -- gondolta magaban. -- Szeplo Szepi vagy az, amelyik a
fulcimpamon volt." Es szomorkasan indult bevasarolni. Mert mindig segitett a 
mamajanak, es szeretett is uzletekbe jarni. Ot is szerettek az uzletekben, 
mert bar egy icipicit nagy szaja volt, azert igen kedves is tudott lenni.
   De most furcsan, osszehuzott szemmel nezett ra a hentes, a fuszeres, az
ujsagos, a viragarus es a zoldseges is.
   --
 Hat a Marci hol van? -- kerdeztek.
   -- En vagyok -- mondta rosszat sejtve Marci.
   -- Nono! -- igy a hentes.
   -- Na ne! -- igy a fuszeres.
   -- Nana'! -- igy az ujsagos.
   -- Nana! -- igy a viragarus.
   -- No ne! -- igy a zolseges.
   -- Merthogy a Marci egy szep szeplos gyerek, te meg egy sapatag kis feher bo
ru.
Nem mondjuk, nem vagy csunya gyerek, de a Marcihoz kepest! Ajaj -- mondtak es 
legyintettek.
   Es bizony aznap Marci egy kicsit mocsingosabb hust, tegnapibb kenyeret, 
tegnapel
ottibb ujsagot, hervatagabb viragot es halvanysargabb sargarepat kapott,
mint maskor. Elkeseredetten rohant fel a lepcson, majdnem sirt.
   -- Mi bajod? -- kerdezte a mamaja.
   -- A szeploim -- sohajtott Marci --, a szeploimet akarom!
   Nosza, nekilattak, keresni kezdtek oket a lakasban. Meg a szonyeg ala is 
beneztek. De egy fia szeplot sem talaltak.
   Mit volt mit tenni, Marci nekivagott a varosnak. Elment a Talalt Targyak 
Osztalyara.
   -- Jo napot! -- koszont.
   -- Jo napot! -- valaszolta 
a Talalt Targyak Osztalyanak fonoke, egy 
szemuveges, oreg bacsi, s kozben fel se nezett az ujsagbol. -- Esernyo? Kesztyu
?
Aktataska? Penztarca? Vagy netan a feje't meltoztatott elveszteni?
   -- A szeploimet keresem -- mondta Marci.
   -- Milyen volt?
   -- Barna, kerek. Mind a hetvenhat.
   Az oregur felallt, odament egy nagy polchoz, es beleturt a limlomok koze. 
Leemelt egy palacsintasutot.
   -- Nyele volt a szeplojenek? -- kerdezte.
   -- Nem -- hebegte Marci.
   -- Akkor ez nem az -- allapi
totta meg az oregember, es visszatette a palacsinta-
sutot.
   Aztan Marci ele rakott egy diszkoszt, egy cseszealjat, egy pudingot, egy 
ceruzahegyezot, egy lencse't, egy borsot, egy babot, egy szentablettat, egy 
cipogombot, egy inggombot es egy pulykatojast.
   -- Tessek, mind kerek es barna. Melyik az?
   -- Sajnos, egyik se -- szomorkodott Marci es irigykedve nezte a pulykatojast
.
   A Talalt Targyak Osztalyarol a  rendorsegre ment. Itt egy ormester fogadta.
   -- Szoval szokott szeploket kerese
l?
   -- Igen.
   -- Reszegesek?
   -- Nem.
   -- Loptak?
   -- Nem.
   -- Raboltak?
   -- Nem.
   -- Mit ve'tettek a torveny ellen?
   -- Semmit -- mondta Marci.
   -- Hat akkor? -- tarta szet a karjat az ormester.
   Elnyargalt hat Marci a tanacsra.
   -- Szeplougyben? -- rancolta a homlokat a portas. -- Talan az allattenyeszte
si
osztaly illetekes.
   Az allattenyesztesi osztalyon egy bacsi eppen egy lovat rajzolt a falra.
   -- Szeplo"??? Talan sze'p lo' ugyben, fiacskam!
   -- Nem sze'p 
lo', szeplo" -- morogta Marci.
   A bacsi a fejet razta, es nagy igyekezettel satirozta a lo sorenyet.
   -- Talan a novenytermesztesnel -- mondta.
   A novenytermesztesi osztalyon egy baratsagos fiatalember ult, a bal fule
mogott egy tulipan, a jobb fule mogott egy muskatli viritott, a mellenyzsebebe
tuzve meg egy buza-, egy arpa- es egy rozskalasz.
   -- Szeplo? Egy pillanat. -- Follapozott egy nagy konyvet.-- Varjunk csak...
sze'pcsalan, sze'pecske, sze'pha'rtya, sze'pike, sze'plegenyfu" -- olvast
a 
a konyvbol, es felkialtott: -- Megvan! Szeplo"lapu! Ezt keresed?
   -- Nem laput, a sajat szeploimet -- magyarazta Marci.
   A felviragzott fulu elkomorodott.
   -- Pedig olyan szep ez a szeplo"lapu. Ugy is hivjak, hogy Boldogasszony
csepegtette fu", forrasztofu", me'regvonofu", parducfu" meg viaszfu".
   A fiatalember belemelegedett az olvasasba, mar nem is nagyon torodott Marciv
al.
   -- Azt is felolvasom neked -- kialtotta, hogy a szittyot hanyfelekeppen hivj
ak!
   Marci ovatosan kihatralt a s
zobabol, de a fiatalember eszre sem vette, sorolta
csak a szittyo neveit. Marci meg a lepcsohazban is hallotta: csiriklo, csuhi, 
fulemulefu, kancsuka, kaszitko, semo"k, sisa'k, so:rkefu", szo:vo"ke.
   --  Ej -- sohajtott odakinn --, keszitko, semo"k, sisa'k! Hol lehetnek a 
szeploim?
   Meg szerencse, hogy meglatta Mikkamakka't. Egy ligeti padon ult Mikkamakka, 
es 
logazta a labat.
   -- Hat te? -- kerdezte tole Marci, es lehuppant melle a padra.
   -- Kobor szeploket figyelek -- mondta Mikkamakka
 --, nagy ma a szeplojaras.
   -- Csak nem? -- csillant fel Marci szeme. -- Hany szeplot lattal?
   -- Hetvenhatot -- mondta Mikkamakka, es a szeme sarkabol Marcira pislantott.
 
-- Itt masiroztak. Gyalog mentek szegenyek, mert nem volt villamosjegyuk.
   -- Merre mentek? -- kerdezte izgatottan Marci.
   -- Erre -- mutatta Mikkamakka.
   Marci meg uzsgyi, mar ott se volt! Rohant a szeplok utan.
   Meg is talalta oket hamar. Egy arokparton ultek es szomorkodtak. Hetvenhat
szomoru szeplo. Azaz csak het
venot, de ez majd kesobb derul ki.
   -- Olyan jo lenne, ha visszajonnetek -- mondta nekik Marci.
   A szeplok gyanakodva neztek ra.
   -- Es nem szidsz tobbet bennunket?
   -- Soha -- valaszolta mely meggyozodessel Marci.
   -- Nem mondod, hogy rondak vagyunk, hogy csufak vagyunk, hogy rettenetesek
vagyunk, hogy ocsmonda'k vagyunk?
   Marci razta a fejet.
   A szeplok erre visszamasiroztak az arcara. Marci mar-mar elmosolyodott, amik
or 
valami furcsat erzett.
   -- Mindnyajan megvagytok?  -- kerd
ezte aggodalmasan.
   -- Egy pillanat -- mondta az, amelyik a fulcimpajan ult --, megszamoltam. --
Aztan ijedten folkialtott: -- Szeplo Szepi elveszett! Nincs senki az orrod tove
n.
   Nosza, keresni kezdtek. Ez mar konnyebben ment, mert a szeplok is segitettek
. 
Meg is talaltak hamar. Egy akaclevelen ult.
   -- Szervusz, Szeplo Szepi, gyere vissza te is! -- mondta neki Marci.
   De Szeplo Szepi razta a fejet.
   -- Nem mehetek -- mondta --, mert akkor ez egyedul maradna. -- Es maga melle
mutatott.

   Ekkor vettek eszre -- Marci es a szeplok --, hogy Szeplo Szepi mellett ul 
valaki. Egy ijedt, idegen kis szeplo.
   -- Bemutatom Szeplo Sziszit -- mondta Szepi. -- A legjobb baratom. Szegeny
nagyon maganyos.
   -- Bizony -- mondta Szeplo Sziszi --, csak kodorgok, csamborgok, kujtorgok, 
csavargok, le'zengek, lo"do:rgo:k, de szerencsere most mar van egy baratom.
Igaz, Szepi?
   -- Igaz -- mondta Szepi szomoruan. -- S ezutan mar egyutt kodorgunk, 
csamborgunk, kujtorgunk, csavargunk, lezengunk es..
. es... mit is mondtal meg?
   -- Lo"do:rgu:nk.
   -- Igen, lo"do:rgu:nk, mert mi sosem hagyjuk el egymast.
   -- Tudjatok mit? -- mondta erre Marci. -- Sziszi is koltozzon az orrom tover
e.
Van ott meg hely Szepi mellett.
   -- Igazan?! -- kialtottak boldogan mindketten, es odapattantak Marci orra 
tovere. Sziszi meg kicsit izgett-mozgott a boldogsagtol.
   -- Gyonyoruseges! -- mondta. -- Legjobb szeplonek lenni egy orrtovon.
   -- Es a fulcimpa, az neked semmi? -- meltatlankodott az, aki Marci fulc
impajan
lakott. De nem torodott vele senki.
   Hazaertek.
   -- Na vegre, hogy mindnyajan megvagytok -- mondta Marci mamaja, aztan jobban
szemugyre vette a fiat. -- Azert valami furcsa van rajtad.
   -- Talan Szeplo Sziszire gondolsz -- mondta Marci. -- Nem engedhattem, hogy
kodorogjon, csamborogjon, kujtotgjon, csavarogjon, lezengjen, lo"do:ro:gjo:n, b
arat
nelkul szomorkodjon.
   Hat igy tortont. S ha talalkoztok egy szep kisgyerekkel, akinek eppen 
hetvenhet szeploje van, hat az a Marci.


Egy
szer ezt a meset elsos szakkozepeseknek olvastam fel. Kesobb az
egyik nagylany elmondta, hogy miota hallotta, azota nem utalja a
szeploit az arcan.

Jo meselest:  Egy masik Reka