Szia!
Orommel olvastam lelki kicsapongasaidat. Sokszor mondtal olyat, amit
en is gondoltam, csak nem ilyen szepen.
Ne hagyd abba, azert, mert valaki maskepp gondolja.
Legfeljebb jelezd, hogy ezt mas gondolati allapotban tekergok reszere
kuldted.
Legyen a Randiban egy kis lira is, mashonnan ugyis hianyzik...
Udv!
Joco
|
Tisztelt Holgyek && Urak!
>Felado :  [Hungary]
>Volt egy kepem, leultem lett belole 23 sor, tajthy elolvasta, leult es lett
>belole 84(?) sor...
Micsinajjak? Grafoman disznotoros vagyok!
>lehetseges, hogy igy lesz bolhabol az elefant :))))
Hogy stilszeruek maradjunk: Igy lesz a feher torpebol, voros orias! (Maskent
nem is! :-)
>Valoszinu, hogy maskor is teszek hangulatot a Randiba, szoktam jelezni a
>subjectbe, hogy PgDn, ez azoknak szol akik nem kedvelik a verseket, vagy
>egyeb lirai kicsapodasokat.
Ezt meg kimondta! Eppen olyanom volt, hogy kekeckedtem egy kisse! Szerintem
nem volt az annyira rossz. Legalabb is hozzam merve nem!
>Nagyon orultem latni Zimonyi Zita verset itt, tavaly jelent meg ket kotete,
Kisztihandom Zimonyi Kisasszonynak!
>tele szerelmes-gyotrelmes versekkel, Zita egy honappal ezelott tudta meg
Gyotrodni azt en is szeretek, de azt nem csak a szerelemtol lehet. Itt
vagyok rogton en. Amint azt tapasztaljatok, tolem is lehet!
>tolem, hogy verseibol idonkent megjelenik egy-egy Timi jovoltabol, nemsokara
Ha sikerul megkeriteni kedvenc verseskoteteimet, akkor majd borzadhattok!,
Addig is egy kis Dante: Isteni Szinjatek (La divina commedia). Forditotta:
Babits Mihaly (es O meg az ekezeteket is kitette :-).
Pokol (Inferno)/Elso enek/A sotet erdoben
Az emberelet utjanak felen
egy nagy sotetlo erdobe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelem.
O, szornyu elbeszelni mi van ottan,
s milyen e suru, kusza, vad vadon:
mar ragondolva reszketek legottan.
A halal sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megertsd a Jot, mit ott talaltam,
hallanod kell, mit lattam az uton.
Akkortajt olyan almodozva jartam:
nem is tudom, hogyan kerultem arra,
csak a jo utrol valahogy leszalltam.
De mikor rabukkantam egy hegyaljra,
hol veget er a volgy, mely mint a pince,
melyben felebrede lelkem aggodalma,
a hegyre neztem es lattam, hogy gerince
mar a csillag fenyebe oltozott,
mely masnak draga vezetoje, kincse.
Igy batorsagom kisse visszajott,
mely tavol volt szivembol teljes ejjel,
melyet toltottem annyi kin kozott.
Es mint ki tengerrol jott, sok veszellyel,
amint kiert lihegve, visszafordul,
meg egyszer a vad vizen nezni szellyel:
ugy lelekem, meg remegve borzalomtul
vegignezett a kiall uton ujra,
melyen meg elve senkisem jutott tul.
>Remelem mindannyiotoknak unnep a mai nap is.
A mai kifejezetten az!
Udv From:, a nem letezo vilagok egyike
|
