Szilagyi Domokos: Tedd, hogy szeressem

Tedd, hogy szeressem magamat,
tedd, hogy az agyam, a testem
ne csupan percekig szeressem,
mint eddig - mert csak igy lehet
Teged is, jaj, szeretnem, szivem,
ne szelsosegesen, de hiven,
ne ily szeszelyesen, de hun,
en csunyacskam, en gyonyorum,
en osdi "keseredesem",
kencetlenul is ekesen,
hogy vilag minden eke sem
er fol vele. Tedd, hogy a tested,
gyonyorkodven, magad szeressed,
tedd ertem, magadert te tedd
kibirhatova ezt az eletet.

Hervai Gizella: Level helyett
Milyen gyonyoru: szolni lehet, es kiszamithatatlan, hogy mit 
valaszolnak. Es megtortenhetik: tarsra is talalhatunk, csak meg kell 
tanulnunk az o egyetlen, soha meg nem ismetelheto nyelvet. Csak meg 
kell ismernunk, a fold retegein at haladva, a tortenelem korszakain 
at haladva, eljutva oda, ahol o csak o, ahol o a teljes vilagegyetem, 
es megszolitani. 
Megtalalni azt a szot, amit o keresett, de nem talalt, amire szuksege 
van, hogy a fold retegein at haladva, a tortelenem korszakain at 
haladva, eljusson vegre oda, ahol o csak o, ahol o a teljes 
vilagegyetem. Felesleges es nevetseges olyan szavakat dobalni fele, 
amelyeket mi szeretunk, ezzel csak megutjuk, hiszen en, ha azt 
mondom: tej, nagy diofat latok, a lomb kozt kis egdarabok, a fa alatt 
kerti asztal, poharban tej, tundoklik a tej, a taj. De lehet, hogy o 
arra emlekezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, es az anyja messze 
volt, es megutod a szoval. De ha megtalalod neki azt a szot, amit 
keres! Tarsad lesz es valaszol, es valaszaban felfenylik az elveszett 
szo, ami gyermekkorod zsebebol valamikor nyomtalanul kigurult. 
Ha megtalalnam! Sose mernem tobbet kimondani a szot: szeretlek! Csak 
azt mondanam: vonat, mert talan allomas mellett lakott, es evein at-
atzakatolt a vonat, felelmet hozott es sovargast tavoli tajak fele. 
Csak ra kell figyelni, a mozdulataira: karjaval most olyan ivet ir 
le, amilyet csak tud, aki egesz lenyevel mozdul vagy szol, semmi mas 
nem alasz neki, csak az, ha te is egesz valoddal fele fordulsz. 
A szajad mellett egy ranc emlekezik, es a szemedben olyan lathato a 
szegyen, hogy elfordul es cigarettara gyujt. Fajdalmaiddal soha el 
nem erheted, arcodon a fajdalom nyomai es hangodat erdesse teszi a 
visszafojtott siras.El kell hagynod emlekeidet is, mert tortenelem 
elotti korbol valok, mikor meg nem tudott emberhez szolni az ember, 
csak utott. Csupa kek-zold folt az arcom, nem szoltak hozzam, csak 
utottek, s nekem most szolnom kell, meg kell talalnom azokat a 
szavakat, amelyekre neki van szuksege... Hiaba mondom a magam 
szavait, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont...
De hiszen volt egy mozdulata, feled fordult, mint aki egesz lenyevel 
mozdul, fele fordultal, mint aki egesz lenyevel valaszol, megolelt, 
mint aki eloszor olel, mint aki utoljara olel, megolelted, mint aki 
eloszor olel, mint aki utoljara olel. Megis csak ennyit mondtam: 
Szeretlek.