>Igen, a tapasztalatszerzésre.
A nagyon keves tapasztalat szerzesere. Minel tobb tapasztalatot szerzunk,
annal
nehezebb fenntartani a naturalista vilagkepet.
>A megismerésnek nincsenek "határai". Határai az országoknak vannak,
>persze határátkelőkkel együtt, ahol át lehet menni egyik országból a
>másikba.
Vegyuk a kovetkezo esetet. Egy racson egyetlen elektront bocsatunk at.
Elhelyezunk egy megfigyeloeszkozt, amely attol fuggoen reagal, hogy az
elektron
egy adott vonaltol jobbra vagy balra csapodik be. Ha jobbra csapodik be
-
hogy
valami dramait mondjunk -, akkor felrobban egy atombomba, ha balra, akkor
nem.
Soha senki sem fogja tudni elore megmondani, hogy a bomba fel fog-e robbanni.
Itt bizony a megismerés határába utkozunk, ahol nincs hataratkelo.
>Posztmodern halandzsa.
Nagyon konnyu halandzsanak nevezni egy olyan gondolatmenetet, amelyet valaki
nem
tud vagy nem akar megerteni.
>A személyeskedés az érvek hiányát hivatott leplezni?
Nem, csak arra a pszichologia altal jol ismert tenyre hivja fel a figyelmet,
hogy vannak fanatikusok, akiket ervekkel nem lehet meggyozni, mert az akarati
dontes naluk eleve kizarja az ervek vegiggondolasat.
Ferenc
|
Zolinak!
A vallásos embereket általában nem gyaláztam és nem gyalázom le. Konkrétan
azt gyaláztam, aki velem szemben nemtelen és logikátlan érveket használt.
Mint mondottam még jóval a vita elején: egy ateista nem akar téríteni,
és
nem harcol a vallásos hiedelmek ellen. Én talán még ateista sem vagyok,
annyira nincsen semmilyen meggyőződésem. Azt viszont szilárdan vallom,
hogy
ha valaki valamit állít, azt bizonyítania kell. Nem nekem kell cáfolnom,
hanem neki kell bizonyítania. Egyetlen olyan megállapítást sem tettek ebben
a vitában a vallásos emberek, ami kiállná a legelemibb próbát..
Ami a szép eszméket illeti: van érzékem hozzájuk. Mint olvasmányt, mesét,
mítoszt, gondolatébresztő szellemi táplálékot nagyra becsülöm szinte az
összes vallásos irodalmat. A legvadabbakat is. Csak az ellen tiltakozom,
ha
hiteles világképként akarják beadni nekem. Tudod, nagyon árulkodó, hogy
akik
nekem támadtak, azok nekem támadtak. Ha ugyanis valaki valóban vallásos,
akkor nem támad, hanem bölcsen mosolyog és legyint: szerencsétlen bolond
nem
tudja mit beszél! Ha el akar kárhozni, akkor az legyen az ő problémája.
Van
annál jobb, mintha valaki az igazság és az örök üdvösség birtokában van?
Mit
törődik az ilyen a magamfajta féleszű, műveletlen akadékoskodóval? Hát,
igen. Azért törődik, mert gyenge lábakon áll a hite és kiabálnia kell,
hogy
elnyomja magában a gyanút: hülyeségeket beszél és hisz.
Agyhalott
|