A boltban kapható olcsó inerciális érzékelők, amelyek gyorsulást vagy
elfordulást (szögsebességet) mérnek, többnyire egy áramkörre integrált 
apró tömeg mikromozgását érzékelik piezoelektromos vagy kapacitív úton.

www-bsac.eecs.berkeley.edu/archive/conference/hh1996/bclark/paper.pdf

Ez az 1996-ban született ötoldalas cikk pont a laikus érdeklődő szintjén 
mutatja be az érzékelők felépítését és működését. Lényegében minden 
inerciális szenzor azon alapul, hogy az érzékelő áramkörbe helyzett, 
rugalmasan rögzített tömeg erő hatására kitér a semleges helyzetből.

Eötvös Loránd mérései óta tudjuk, hogy fizikai mérésekkel nem lehet 
megkülönböztetni a gravitációs súlyerőt és a gyorsuláskor tapasztalt
tehetetlenségi erőt. Einstein általános relativáselmélete pedig azt
is megmutatta, hogy ez a két erő nem csak egyforma, hanem teljesen
ugyanaz.

Szóval Márky bolti érzékelője *helyesen* mutat "1 g" gyorsulást akkor,
amikor a kezében tartja, és mutatna 0 g gyorsulást szabadeséskor (vagy
mutatna 0 g-t akkor, ha épp az oldalára fordítja), nem kell kidobni.

Az a LEGO Technic gyorsulás-érzékelő, amit a múlt héten 47 dollárért
vásároltam , három elemi érzékelőt tartalmaz, úgy elhelyezve, hogy a
koordinátarendszer három (XYZ) tengely irányába történő gyorsulást mérjék.
Egy egyenletesen mozgó kisautóra szerelve álló helyzetben az X és az Y
érzékelő nullát mutat, de a Z érzékelőben levő apró tömeg a súlyerő
hatására kitér a semleges helyzetből.

http://www.hitechnic.com/index.html?lang=en-us&target=d19.html

Amikor a kisautó kanyarodik, akkor az X (a haladási irányba mutató)
érzékelő elvben nem jelez gyorsulást, az Y (oldalra néző) érzékelő a
centripetális gyorsulást méri. Ha a kisautó oldalra borulva megáll,
akkor a tranziensek után az X érzékelő nullát fog mutatni, az Y az
állandó gravitációs erőt, a Z érzékelő pedig nullát.

///Laci

...........*.........*.........*.........*.........*.........*.........*

Nem tudomány, inkabb csak technika:

Ha direkt szekvenciális szórt spektrumú adásról van szó, akkor mindig
ragaszkodnak a vétel helyén a pontsoan egyenlő teljesítmény szintekhez.
Érthető, mert kis késleltetési hiba miatt a chipszinkron elromolhat,
nincs meg az ortogonalitás, és eltérő telj.szintek esetén máris baj van.
Ha pedig a chipeket párhuzamosan vinnénk, akkor a sávban lévő keskeny
zavarok ellen nem vagyunk védve, de legalább nem kellene a teljesítmény-
szabályzással törődni. Ez utóbbi pedig a közeghozzáférési gondok
megszűnését jelentené. A kérdésem pedig a következő: képtelenség ezt
a két kedvező tulajdonságot egyszerre megcsinálni? Hogy zavarvédett is
és eltérő telj. is megengedett? Ilyen kis ügyetlen lenne az ember? :)
Biztosan van erre valami megoldás, amiről még nem hallottam. kell lennie!
Mi az?

a BenceMiki