A papokrol jut eszembe: ket (katolikus) pap beszelget:
- Vajon megerjuk mi is azt, hogy eltorlik nalunk is a colibatust?
- A, nem hiszem, hogy mi megerjuk. Talan a gyerekeink!...


Ezen a napon... 10 eve irta (Jopa):


Fonok a beosztottjanak:
- Gratulalok fiam! Holnaptol kinevezlek a Tapionyikladlokodei kirendeltsegunkre 
egy vezeto allasba!
- Tapionyikladlokodebe? De hiszen ott csak kurvak es sulyemelok vannak!
- Tudja meg, hogy az en felesegem is tapionyikladlokodei szuletesu!!!
- Tenyleg? Na... es hany kilot szakit?

Nem volt erkezesem ekezetteleniteni, elkuldom, ahogy van.
Szidjatok nyugodtan, en is szoktam azt, aki ekezettel ir.



Hajós András blogbejegyzése, miután ellopták a biciklijét

Aki tegnap este a Kulti előtti kerítésről levágta és ellopta a 
biciklimet, amíg a Tilosban voltam, az még életében rohadjon meg, a
gyereke is csak
egy piti tolvaj legyen, mint ő, és irígyeljék az én gyerekeimet majd, 
mert az enyémek normális családban nőnek fel, és nem lesznek tolvajok,
mint ők
lettek, mert csak ezt látták otthon, és minden leszármazottuk egész
életében érezzen valami megfoghatatlan bűntudatot, betegedjenek meg, és
szülessenek torz utódaik, kiknek biciklipedál kezük, és nyeregfejük van,
sajnálkozva állja körül őket a világ, míly szerencsétlen sorsúak is ők,
mert ősatyjuk ellopta a biciklimet, de az ő ősatyjuk érjen meg magas 
kort (megrohadva persze) és magatehetetlen kínjában így kiáltson az ég 
felé: ó mit tettem, hogy vészt és sanyarúságot hoztam az én házam
népére?!(
angyalok kara: loptál bazeg!) Ó hogyan vezessem ki őket
nyomorúságukból?!
(arkangyalok arkkara: rákúrtál, így maradtok!) Ó, hogyan vezekeljek, 
hogy szánalmas életükben legalább egyszer megláthassák a
fényt,olyanképpen,
ahogyan Hajós András gyermekeinek és leszármazottainak ezt hétköznapi
módjukban áll látni?! (nép: lófaszt!) Vagy legalább égne ki a magvuk, 
hogy újabb torz utódok ne születhessenek átkozott ivadékaimból! Ó, jaj,
miért
loptam el Hajós András bicikliját(rózsi néni: magas hangrend édesfiam!).

De ekkor nyíljon meg az ég, és aranyló lángbiciklin ereszkedjék le az
égből Procyclius, a biciklisek istene, és köpködje tele az orrukat, 
majd szarjon a szívükbe...

Az ügyet lezártam, veszek másikat, mert van munkám és tudok dolgozni.