Kedves Anikó!

Hidd el nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában 
ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. 
Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk 
valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. ...Megmagyaráznám 
nekik, 
(ti. a tanítványoknak) hogy mindig úgy kell írniok, mintha nem volna idejük, 
torkukon volna a kés, és haláluk előtt csak pár pillanatot kapnának, hogy 
valljanak legbensőbb titkukról...

Vannak írók, jó írók is, akinek szövegéből egy tizedrész hagyható ki, közbeszúr
ások és kitérések, "ragyogó" részletek, melyek az egészet elhomályosítják. 
Vannak olyan írók, akiknek könyvéből egy harmadrész, s olyanok is, akiknek 
könyveiből két harmadrész törölhető. Ritkítsd a szöveget, s ámulva eszmélsz 
arra, hogy ez mindegyiknek csak használ: ami jó volt, kitűnő lesz, ami 
rossz 
volt, legalábbis tűrhető.

(Kosztolányi Dezső: Egy és más az írásról)

forrás: http://boncnok.freeblog.hu/archives/2010/01/12/Egy_es_mas_az_irasrol/

Üdvözlettel: Erzsi