Kedves Laci!
Írod:
a belső nyugalom elérésének legjobb fegyvere ez: tanunak lenni
Erről nekem Márai egy írása jutott eszembe, ha itt lenne a kis füzetem,
idézném szó szerint, így csak próbálom úgy átadni, ahogy az emlékezetemben
él,
igyekszem, hogy ne ferdítsem el a mondandót.
A lényeg, hogy önmagát és az egész értelmiségi osztályt ostorozza azért,
mert
a II. világháborúban elkövetett bűnök során ők csak tanúi voltak az eseményekne
k
és mivel nem emelték fel hangjukat, s nem cselekedtek, a kívülállók majdhogynem
közönyével szemlélték, ezért erkölcsi felelősségük van abban, ami történt.
Mert
talán, ha ők, az értelmiségiek "csapkodják az asztalt" - értsd felállnak
és
kimondják mi a rossz és mi a jó és ehhez van elég bátorságuk -, akkor másképp
is lehettek volna dolgok. De ők nem tették.
Azt hiszem, azért az életben a cselekvés IS fontos. Szerintem ezt embere
válogatja. Van ki tanúnak születik és van ki cselekvőnek. Ha nem lennének
cselekvők, megállna a világ, s ha nem lennének tanúk, nem tanulhatnánk
elődeink
hibáiból, nem?!
Üdvözöllek!
EGYRE JOBBAN
Gina
|