Kedves Anita!

#4075
> Mindig is nagyon ragaszkodó természetem volt, de valahogy sosem
találtam meg a párom. Aztán olyan 10 évvel ezelőtt megtaláltam. Nagyon
nagyon szerelmes lettem és persze, hogy történt valami. A párom egy
balesetben elment örökre. (Szerintem nem én tehetek róla). A sort
folyatta a nagymamám, akit nagyon szerettem. (Szerintem erről sem én
tehetek). Amiről én tehetek. Megismertem a jelenlegi párom. Viszont
ahogy telik az idő úgy kerülünk egyre távolabb egymástól. Ma már
nagyon, nagyon távol vagyunk. Viszont mégis együtt vagyunk. Ez talán
az én ragaszkodásom de lehet, hogy csak a változástól való félelmem.
A fenti dolgok miatt érzem azt, hogy tehetetlenek vagyunk a sorsunk
felett!

- Ha ez a sorsod, akkor valóban "tehetetlen" vagy vele szemben, bár ez
sem minden esetben igaz. Viszont az, hogy ezt hogyan éled meg,
kizárólag csakis a te döntésed, választásod következménye lesz. Nem
tagadom, a Halál valóban fájdalmas dolog. Összetöri az embert. Persze
csak akkor, ha egy szeretted megy el. Belegondoltál, hogy hány millió
kisgyerek hal éhen Afrikában, Indiába és még csak el sem borzadunk a
híren, ha halljuk? Hát nem érdekes? Van egy email, amit azzal küldenek
tovább, hogy a világ legjobb email-je. Alkalomadtán majd elküldöm
neked, mert a képek miatt ide a Listára nem lehet elküldeni.
Miért van lelkiismeret furdalásod a halála miatt? Ugyanis mentegetőzöl
vele kapcsolatban, hogy nem te tehetsz róla.
A jelenlegi pároddal azért távolodtok egymástól, mert a "régi" a
halott párodat nem engedted el. (Erről szólt Éva levele és a
hozzászólások is. A következő levelemben felsorolom, hol találod meg
őket.)
Na már most. A szabály a Törvény úgy szól, hogy amíg az ajtót nem
zárod be magad után, nem nyílik az előtted levő ajtó. Amíg a volt
párod ilyen görcsösen őrzöd a szívedben, egy párkapcsolatod sem fog
működni. El kell engedned őt! Ez nem azt jelenti, hogy nem gondolhatsz
rá szeretettel, de miután meggyászoltad, feldolgoztad a halálát,
megbocsátottál a világnak a téged ért fájdalomért, el kell kezdened a
jelenedet élni az új pároddal. Igazság szerint addig nem is lett volna
szabad egy új párkapcsolatba bele menni, amíg nem engedted el a
párodat.
Az agykontroll nagyon jó meditációs technikákat tud ehhez adni neked.
A Listáról Sophie nagyon jó halál és gyász tanácsadó!!!! Ez a
"SZAKMÁJA" ha lehet így mondani. Remélem fog reagálni a leveledre!
Megfontolandó Marcsi gondolata is!!!!

> Nos, tovább léptem. Jelenleg egy harmonikus párkapcsolatban élek. A
> probléma akkor van, ha összehasonlítgatok. Nem szabad! Engedd, hogy
> az új párod olyan legyen, amilyennek Isten megteremtette.
Marcsi #4015

> Mára már teljesen egyedül maradó lettem, nem járok el sehová és nem
> is akarok menni, taszítanak az emberek. Soha, de soha nem szerettem
a nagy társaságot és ez most sem változott sőt!

- Nem az emberek taszítanak, hanem te taszítod el magadtól az
embereket, ezért te ítéled magányosságra magad, amitől viszont
borzasztóan szenvedsz. Nem, illetve rosszul szereted önmagad! Tehát az
első lépés a gyászod feldolgozásában az önszeretet megtanulása!

> A saját véleményem az, hogy tényleg nincs értelme az életnek. Amikor
az ember megtalálja a boldogságot vagy így, vagy úgy elveszti. Nem
marad más csak a szenvedés...
Persze lehet, hogy igazad van és csak én félek a változástól vagy csak
szenvedni akarok nem tudom...
Anita

- A boldogság benned van, elvileg nem lehet elveszíteni. Amit
"elveszítünk" meg is lehet találni! Javaslom nézd meg a "Jobb Veled a
Világ" honlapját! www.jobbveledavilag.hu
Szeretettel, István. (Bp.)