Kedves Maffi, kedves Lista!
Látom Téged sem hagynak nyugton ezek a "Tükör törvényei"-nek titulált
gondolatok. Írod:
>Tobbszor is elgondolkoztam már azon a dolgon, hogy ha vmi zavar
>egy másik emberben, az azért zavar, mert bennem is megvan.
>De nem mindig találok erre értelmes magyarázatot.....
>....... én úgy helyesbíteném ezt a mondatot, hogy:
>Ha vmi zavar egy másik emberben, akkor igazából az zavar,
>hogy én ezt várom el tole.....
Kedves Maffi, szerintem nagyon is igazad van, de mivel ezek az un
"Tükör törvényei" ki vannak ragadva az összefüggésükböl, ezért sok
más elképzelést is képes alátámasztani, ami sokszor még jó is lehet.
>"1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám",
>megváltoztatnám stb. az önmagamban van. Minden tehát, amit én
>kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - az bennem van." stb.
Hmm... Szerintem létezik olyan is, hogy "jogos kritika", nem?
Világunk tele van káros jelenségekkel ami ellen nemcsak jogos, hanem
kötelességünk is fellépni, ha úgy tetszik "harcolni".
Pl. egy békeszeretö embert, nyilván zavarni fogja az eröszak minden
formája. Nos, ha esetleg lépéseket is tesz az eröszak, és a
destruktívitás ellen, akkor ezek szerint ez az eröszak öbenne van?
Esetleg úgy kellene fogalmazni, hogy öbenne IS benne van? Vagy inkább
épp az eröszaknélküli ideál van meg benne? Egy belsö ideál ami
összeegyeztethetetlen a külsö történésekkel, és ez heves rekciót vált
ki benne? Mi is a valódi probléma: a külsö eröszak, az ideál, vagy a
belsö reakció?
Nos, szerintem minden (érzelmi) reakció két dologról is árulkodik:
Az egyik az, hogy valamiröl tudomást vettünk, felismertünk valamit.
Nyilván csakis akkor minösíthetek valamit, pl. mások viselt dolgait,
ha azt elöbb felismertem, másszóval annak (tükör)képe "meg van
bennem". Ami nincs meg bennem arról nem lehet véleményem, azt nem
szerethetem, az nem tehet dühössé, azt nem kritizálhatom, azt nem
szeretném megváltoztatni stb. Tömörebben kifejezve "ha nem tudom, nem
fáj", amiröl nem tudok, az számomra nem létezik mert nincs meg bennem.
A másik dolog amiröl minden (érzelmi) reakciónk árulkodik az a
jellemünk (minöségünk).
Minden minösítésem, véleményem, tükörképe annak ami "bennem van" ,
vagyis tükörképe az izlésemnek, neveltetésemnek, kultúrámnak,
elveimnek, fejlettségemnek, és természetesen a hitrendszeremnek is.
Ugye amilyen a jellemem (ami bennem van), olyan lesz a reakcióm is
(ami úgyszintén bennem van).
Ha a reakcióimat megfigyelem, és alaposan megismerem, akkor képet
kapok a belsömröl, minden hibáimmal együtt. Ezután már könnyü lesz
céltudatosan csiszolni magamon, kijavítani hibáimat, hiányoságaimat.
Ám a misztika tanítása szerint elsösorban nem is a reakcióink tükrözik
a valódi jellemünket (belsönket), hanem maguk az események, amire
éppen reagálunk.
Másképp kifejezve, mindég olyan eseménnyel szembesülünk, amilyenek
vagyunk, méghozzá azzal a ki nem mondott spirituális "felszólítással",
hogy "nézz ebbe a tükörbe és ismerd meg önmagad".
A misztika kifejezésével élve minden bennünket érintö esemény csupán
egy tükör, amiböl kiolvasható a jellemünknek az a része amin éppen
most dolgoznunk kellene.
>Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám",
>megváltoztatnám stb. az önmagamban van. Minden tehát, amit én
>kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - az bennem van." stb.
Nyilván minden reakcióm belölem jön, abból ami bennem van. Ám ez
csupán egy sima reakció valamire, vagy valakire, ami sosem lehet több
mint egy áttételes jelzés. Az eredeti, és legfontosabb jelzés
természetesen az ami a reakciómat kiváltotta, vagyis maga az esemény.
Ezért elég nehéz hosszútávú boldogságot, egészséget stb. elérni, ha
mindég csak a reakcióink alanyát próbáljuk megváltoztatni a reakcióink
minösége helyett. AK-os nyelven szólva: természetesen mindég
olyat programozunk magunknak, olyat próbálunk magunhoz vonzani ami jól
esne, amire érzelmileg pozitívan reagálnánk. Viszont elfelejtjük, hogy
eddig ezt éppen azért nem kaptuk meg mert az alaptermészetünk ezt
nem engedte meg, és minösége szerint mindég mást, nemtetszö dolgokat
vonzott be az életünkbe, és tette elénk mint tükröt.
Ha pedig megkapjuk azt amire vágyunk, attól még az alaptermészetünk
ugyanaz a régi marad, vagyis az eredmény, bár az elején nagyon is
kellemes lehet, de aligha lehet tartós.
Nem hiába mondják, hogy, "Ha szeretetre vágysz, szeress".
Mert ha valaki azt programozza, hogy hogy valaki szeresse öt, attól ö
még nem biztos, hogy már méltó is a szeretetre.
Másik: "Ha barátra vágysz legyél elöbb magad egy barát". Ez is azt
sugallja, hogy elöbb változtass a jellemeden, légy szívböl
barát(ságos), és ettöl majd (pozitív értelemben) "zsák a foltját"
megtalálja.
Összefoglalva: Szerintem Mafi jól ráéreztél a lényegre.
>Ha vmi zavar egy másik emberben, akkor igazából az zavar,
>hogy én ezt várom el tole.....
Kicsit átfogalmazva:
Tudat alatt mindég elvárom a másiktól, hogy legyen az én tükröm,
és ebben a tükörben mindég a jellemem szerint fogom látni önmagam.
Szeretettel
Remete
|
