Sziasztok!

Nem akarom azt mondani, hogy "az igazság odaát van", de azért azt szerényen
megjegyzem: az igazság semmiképp sincs "máshol".

Értem ez alatt: lehet érvelni statisztikákkal, meg csodálatos gyógyulások
történeteivel, agykontrollal, meg öngyógyítással... meg bármi mással.
Az igazság mégiscsak annál van, akinél a probléma van. "Akár  azt hiszed,
hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad van."

Köszönöm Forgószél a Tallós Rita cikket! Mélyen felkavart, még most is
remegek attól, amit olvastam.

Igaz, én nem voltam soha mellrákos, nekem csak egy "jóindulatú"  daganat
volt a méhemben.(Hogy fene essen a jóindulatába!) De azért megéltem a
félelmet.

Elolvastam Brandon Bays könyvét, próbáltam a belső utazást. El is mentem,
hogy segítsen valaki. De azonkívül, hogy jól kibőgtem magam, nem változott
a dolog.
Gyógyítottam magam laborban, elme tükrével, gyógyteával.... Nagyon is
tudtam, mi a lelki ok. Csak éppen képtelen voltam feldolgozni...
ott...akkor...még... egyedül sem... más segítségével sem.

S mind e közben csak fogyott, fogyott a vérem - mivel ömlött belőlem -,
több folyt ki, mint amennyi termelődni tudott, gyengültem, és egyre
frusztráltabb lettem.
Akkor két mondat nagyon betalált: "Maga már annyira kivérzett, hogy más
ebbe  rég belehalt volna"! "Csoda, hogy még él, ilyen vérképpel"! .

Szóval, jó egy évnyi kínlódás után mégis a műtétet választottam. És NEM
BÁNTAM MEG.

Pedig az életveszély megszűnt, ám a lelki "veszély" fokozódott. Depresszió,
elhízás, életkedv vesztés. Megtanultam mi az az "endogén depresszió",
"exogén depresszió".
Vitaminokat, ásványi anyagokat szedtem, orbáncfű, citromfű teát ittam.
Elvégeztem egy kineziológiai kurzust, ÉFT tanfolyamot. S folyamatosan
"dolgoztam" a lelki okokon agykontrollos módokon is. Már amennyire tudtam,
mert pár hónapig képtelen voltam pl. relaxálni is.

De! TUDTAM, hogy élni fogok. TUDTAM, hogy meg kell oldanom a problémámat.És
ÉREZTEM, hogy sikerül. És kb. 1 év alatt sikerült.

Mostanra a kilóim ledolgozása" van folyamatban". Ez is szépen beindult.

Szóval, csak annyit: a gyógyulás, a betegség, a félelem, a lelki problémák
megoldása egy mások által nem járható, saját úton történik.

Sok mellékút csatlakozik hozzá, és onnan sokan "bekiabálnak": orvososok,
jóindulatú segítők, rossz indulatú bírálók, barátok, családtagok... ám 
ők
nem léphetnek erre az útra, mert ezen csak mi járhatunk emelt fővel,
délcegen. Ha mégis odatéved valaki, csak bukdácsolni képes rajta.

Csak mi dönthetjük el, melyik mellékútra, utakra kanyarodunk le, melyiket
hagyjuk figyelmen kívül. Ha rosszul döntünk, más útján kezdünk el mi
bukdácsolni.

S ha emelt fővel, délcegen akarunk újra járni, vissza kell találni az
utunkra. És VAN amikor ehhez muszáj valamennyit bukdácsolni.

EZ a TANULÁS útja, melyen csakis tapasztalatok birtokában járhatunk emelt
fővel.

Kaphatunk ezernyi tanácsot, ötletet, magyarázatot, a DÖNTÉS csak mi dolgunk.

Ezért: "Akár  azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad
van." (Henry Ford)

Nagy Margó
Jogod van az álmaidhoz!
www.delfintanulas.hu

Kedves Laci!

> sőt konzultálok Margóval, akinek sokat köszönhetek ötleteivel,
> ismeritek, ő a delfin-tanuló a listán - és nem is sok...éft, torna,
> hangok, labor...szerintem egész klasz mix
>
Akkor nincs semmi probléma. Margó biztosan sok jó tanácsot adott és
gondolom, Te pedig szorgalmasan csinálod, amit ajánlott. Mert a
konzultáció egy dolog, eredmény csak akkor van, ha meg is csináljuk.
Szeretettel, István. (Bp.)

Kedves Lista!

Elolvastam az említett riportot Tallós Ritával. Hát, csak ajánlani
tudom mindenkinek! Többeknek el is küldtem.
Szeretettel, István. (Bp.)

http://hix.hu/YJdiT-life.hu

Kedves Éva!

Nincs itt semmiféle szópárbaj.

Tapasztalataim szerint, itt a listán, a legtöbb vita
elsősorban nem azért alakul ki, mert különféle
nézőpontokat és véleményeket ütköztetünk, hanem
az írott kommunikáció hiányosságaiból.

Ahogy Zolinak már ítam a #4266-os levélben,
eléggé nagy hátrány, hogy írásban, nem tudunk
intonálni, a beszélgetőpartner nem látja a mimi-
kánkat és a hozzá tartozó metakommunikációt.
Ennek kiküszöbölésére találták fel a központozást.
Az, hogy a központozásnak mekkora szerepe van
a magyar nyelv írott kommunikációjában, már e-
gészen kisgyerekként megtanuljuk a:
"A királyt megölni nem kell félnetek jó lesz [...]"
mondat által, ahol egy sima vessző hiánya okozta a
király halálát.

Mindezek ismeretében nem támadásnak vettem
az írásodat, hanem értetlenül álltam előtte. Még 
most is. Hiszen, ha valaki kontextusából kivág
egy vagy két mondatot, akkor annak a mondatnak
a jelentése megváltozik. Már ált. iskolában (vagy
csak nekem volt jó magyartanárom o.O) meg-
tanuljuk, hogy kontextusában értelmezzük az
olvasottakat. És úgy gondoltam, hogy te is még
a régi iskola vagy, ezért van/volt bennem a döb-
benet. Mert mi értelme ennek? Igaz, a Pisa felmé-
rés is rendre kimutatja, hogy a magyar dikákok
szövegértelmezési képessége konvergál a nullához:((

Még mindig nem érzem támadásnak, viszont,
továbbra sem értem, hogy miért jó az bárkinek is,
ha szándékosan nem értelmez, vagy figyelmen kívül
hagy egy idézőjelet???? o.O Tényleg nem értem.
Lehet, hogy csak bal lábbal keltél föl és jól ki akartad
puffogni magad, és jó lehetőséget láttál a dologban?
Passz. Fogalmam sincs. De legalább próbállak meg-
érteni, hogy miért jó ez neked? Biztosan nem lett
több pénz a bankszámládon, a sarki boltos sem lett
kedvesebb veled. Tisztában vagyok azzal, hogy az 
internet a magyar társadalom nagyszámú tagjának
a gőzkieresztés szerepét tölti be, mint anno az át-
kosban Hofi. De ez, a listára eddig, nemigen volt
jellemező. Valamit félreérteni, egy dolog. Valamit
szándékosan kiforgatni egy másik. Ennyi.

Azzal, megintcsak nem tudok mit kezdeni, ha valaki,
felnőtt létére nem érti, hogy bizonyos szakterületeken
dolgozó emberek nem tehetik meg, hogy minden
esetben a magánvéleményükkel álljanak elő. Nagyon
komolyan el kell különíteniük, hogy az adott véle-
mény, amit kimondanak, azt mint szakember vagy
mint magánember vallják. Az orvoslás terén, külö-
nösen így van ez. Ez a szófordulat már zsiregi, mert
ez az, ami meg tud védeni egy esetleges támadástól.
És én, felelősséggel tartozom a családom felé, és nem
engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem a
munkámat és bevételeimet egy ilyen felelőtlen meg-
gondolatlanság miatt. Ugyan, ez egy "zárt" lista, de
bármi, bármikor, bárhova kikerülhet és ugye nem
csak te forgathatod ki az itt leírtakat és nem csak te
lehetsz az, aki kontextusából kiragadhat egy neki
tetsző vagy éppen nem tetsző mondatot, vagy mondat-
foszlányt. Nekem, sajnos vagy sem, de kőkeményen
meg kell különböztetnem, hogy szakmai kérdésekben,
lásd: onkológia és a hozzá tartozó onkopszichológia,
mit mondok szakemberként és mit magánemberként.
Főleg, ha az a kettő éppen nem egyezik.

Azt sem értem, ha vki nem olvas végig valamit, 
akkor hogyan tud arról megállapítani bármit is,
ráadásul vaskos ítélettel???o.O Ezért ajánlottam,
hogy mielőt puffogsz és ítélkezel, talán olvasd
végig, hogy miről is van szó. Lehet, értelmet
nyert volna számodra a dolog. Valakiben vagy
megvan a megértés igénye vagy nincs. Ennyi.

Továbbra is fenntartom, ha valamit nem értesz, kérdezz!
Ezért van a lista. Ha nekem nem derogál megkérdezni
a lista tagjait bizonyos kérdésekben, akkor neked miért
derogálna? Bár, úgy látszik, mégis.

Továbbra is fenntartom, hogy kontextusából kiragadni
egy vagy több mondatot, vagy mondatfoszlányt, hiba.
Ezen, nincs mit vitatkozni.

Azt a mondatomat sem vonom vissza, miszerint, e
mögött a tetted mögött szándékosság volt vagy...

>Ha valóban ennyire szakember
vagy és még AK-s is, talán
nem kellene szándékos félre-
értést feltételezni, vagyis
rosszindulatot a részemről.

Tökéletesen igazad van. Elnézést kérek.
Pontosan azért teszem fel a kérdéseimet, mert
nem ismerlek és meg akarom érteni a tetted
mozgatórugóját. Lehet, nem kellene... Bár,
én már csak ilyen vagyok, kérdezek, kérdezek
és kérdezek a vaskos ítélkezéssel szemben.

Az AK-ok is csak emberek. Nem szentek, ahogy
a papok sem. Láttunk már karón varjút.

Egyre jobban, Forgószél