Kedves Lista, Laci!

Az elmúlt levelek témájához ezeket a gondolatokat szedtem össze. Egy
barátommal leveleztem. Az érdekessége, hogy akár a mondanivaló átvitt
értelemben Lacira is vonatkozhat és másra is.

> Én eléggé meg vagyok ijedve az utóbbi időben, mert voltaképp már
egy éve (vagy másfél) vannak olyan tüneteim, amelyek a méhnyak
probléma visszatértére utalnak.
Tudod, ilyenkor fogadkozik az ember, hogy istenem, csak még egyszer
vedd le rólam ezt a terhet, és isten bizony jó leszek (úgy értem,
próbálnék egyensúlyban élni, betartani az alapvető arányokat munka és
pihenés, stressz, feszültség és békés pillanatok, vagy egyszerűen
csak alvás között), csak attól félek, hogy késő. Hogy előbb kellett
volna ahhoz, hogy visszafordítható legyen.
>

- Veled kapcsolatban kezdem kedvenc viccemmel:

Igor és Szása vesznek egy üveg vodkát.
Igor:
- Most a hátam mögé teszem és ha eltalálod, melyik kezemben van,
akkor megisszuk. Ha nem, akkor összetörjük és leszokunk. Na, melyik
kezemben van?
Szása:
- Bal!
Igor:
- Gondolkozz, Szása! Gondolkozz!

Tehát gondolkozz Szása, gondolkozz!!!! Én azt gondolom, többet ér egy
feleség méh nélkül, mint egy halott feleség!!!! Vigyázz nehogy
kiszaladj az időből a sok próbálkozás miatt! Bár te tudod. Ha nem
segít az ima, a meditáció a fogadkozás akkor inkább az orvos. Van
több ismerősöm is méh nélkül. Vagy tíz éve élnek így boldogan.
>

> Nem értek veled teljesen egyet a saját esetemben - azzal igen, hogy
az orvost is számításba kell venni, de azzal nem, hogy ha "csináltam"
magamnak egy betegséget, azt az orvos majd megoldja, kiveszi,
kioperálja, stb. Mert ha nem szüntetem meg az okát - mármint nem
változtatok azon, aminek a talaján létrejött a betegség, akkor majd
megcsinálom újra. Legföljebb máshol. Ezt tőled tanultam, a te
tanításod.
>

Ez igaz, de talán hallottál tőlem a Marxista dialektikus filozófiáról
is. Tehát:
- Van amikor ez a végzetem. Eszi, nem eszi!
- Van amikor a büdös életben nem találom meg a választ.
- Van amikor a sorsomban benne van ez a lehetőség, hogy van válasz,
de nem találom, mert nem is keresem. Nem hiszek ezekben a
marhaságokban.
- Van amikor van válasz, mégsem cselekszem.
- Van amikor van válasz, de az okot nem tudom megszüntetni.
- Van amikor van válasz és meg is oldom a feladatot.

Szóval van lehetőség bőven. Ezek után mindig ott van a jóságos doktor
bácsi (néni) aki segít és még kapok általa 10 - 15 évet. Aztán közben
és utána is kereshetem az okot. De ha sokat okoskodsz a jóságos doki
sem tud már segíteni.

Én sokaknak segítettem megkeresni az okot, de hidd el, hosszú távon
irtó kevesen tudták megtartani, mert nem elég megkapni, megtartani is
tudni kell. Ez pedig brutálisan kemény munka és dolgozni nem sokan
szeretnek. Olyan ez is, mint a templomba járás. Elkezdem, megmutatom
a környezetemnek, hogy milyen vallásos vagyok, aztán egy idő után
elkopik a lelkesedés.

Madách ezt mondta: - Ember küzdj, és bízva bízzál!
Ránk is vonatkozik. Tegyünk meg mindent, ebben benne van az
orvos is, vagy fogadjuk el! Az elfogadás az egyik legnagyobb
spirituális tulajdonság, amit csak nagyon kevesen tudnak magukévá
tenni.
Egyébként akár hiszed, akár nem, sok esetben azért nem gyógyul meg az
illető, mert görcsösen ragaszkodik a betegségéhez, illetve az
állapothoz, amit a betegség okoz. Meg kell tanulni elfogadni, majd
elengedni. Aztán, ha mégis beteg maradsz, vagy meghalsz, a szívedben
BÉKE lesz és ez a lényeg.


Szeretettel, István. (Bp.)