Kedves Zoli!

Úgy érzem jól elkalandoztunk a szavak mezején, de elég nagy ez a mezö, 
nem?

 >Nyilván a saját nézőpontomból látom csak a világot.
Engedd meg, hogy értsem amit írsz, de ne értsek vele egyet. Nem hiszem, 
hogy még nem élted volna meg azt, hogy a másik szemével, a másik 
nézöpontja szerint lásd a világot. Nem hiszem, hogy ne tudnád beleélni 
magad mások helyzetébe, mások gondolat és érzésvilágába? Egyébként 
minden nézöpont ideiglenes.

Szép dolog egy kiforrott saját nézöpont, saját horizont és meggyözödés, 
de vajon mi hasznunk van belöle ha CSAK ezen keresztül vagyunk képesek 
látni a világot?

 >Ezt a nézőpontot néhány évtizeddel ezelőtt bőrkötésben kiadták.
 >Úgy vélem, úgy illő, hogy amíg ezt a kiadást koptatom, addig ebben
 >a fizikai világban értelmezzem a fogalmakat.
 >Amint ezen kívülre helyeződik (helyezem) a nézőpontom(at),
 >azonnal értelmet fog nyerni a spiritualitás is.
Szerintem nem volt még egyetlen olyan köbevésett nézöpont se amely 
idöálló lett volna. Jelen nézöpontod mögött is néhány évtizedes 
élettapasztalat, csiszolódás és változás (!) áll.
Azt nem hinném, hogy valamilyen illem(szabály) függvénye lenne az, hogy 
önmagunk elött miként értelmezzük a fogalmakat. Inkább a mi 
korlátozottságunkra és ragaszkodásunkra tippelek.

Egyébként a "spiritualitás" szó is csak egy szó, egy fogalom ami 
bizonyos belsö élmények világára utal. Szerintem nem az a lényeg, hogy 
minek nevezzük, hanem az, hogy megéljük, és tudjuk használni is a 
mindennapi életünkben. Erre tanít az AK is.

Mivel élmények és gondolati tartalmak közvetítése csak azok között jöhet 
létre akiknek ugyanazok (vagy legalább hasonló) tapasztalataik voltak, 
ezért aki a spirituálisnak is nevezett élményeiröl beszél arra rá lehet 
ismerni bárminek is nevezi, és "térben"bárhol is véli megélni azokat. 
Egyébként vannak akik igen komoly meditációs élményeiket az anyagi 
testük valamely "magasabb" funkciójaként élik meg. Látod, semmi akadálya 
annak, hogy a fizikai világban értelmezd azt amit mások esetleg 
spirituálisnak vagy misztikusnak tartanak.
Ajánlom figyelmedbe Anthony de Mello szavait:
Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!

 >....Ez a nagy egység, ha nem akarom a korlátos struktúrák
 >közé szorítani, akkor maga a nagy Semmi/Valami/Minden.
 >Amint beszélek/írok róla, már a struktúra közé szorítom.
 >Mint a pék a kiflit. Vagy a vállalkozását.

Közhely, de leírom: A szavak elfedik a valóságot. Gyakran elfelejtjük, 
hogy a szavak nem a valóság. (Velem is megesik:-) A szavakat-fogalmakat 
kreatívan kell alkalmazni és kreatívan kell értelmezni. Szerintem ennyit 
tehetünk vagy hallgatunk.

 >A szomorú hírem az, hogy beszorítottuk magunkat egy
 >struktúrába, és csak ennek a struktúrának a fogalmaival
 >tudunk gondolkodni is.
A fogalmak nyilván az elme címkéi, és ha az elme mást nem ismer akkor 
nem is gondolkodhat más fogalmakkal. A struktúrák fogalmai szerintem nem 
mások mint egyfajta szakzsargon. Az a struktúra amiröl úgy gondoljuk, 
hogy korlátai közé szorultunk, az csak az elménknek jelent korlátot. 
Meditációban, intuícióban stb. ilyen korlát nincs.

 >"A szavakat azonban nem tudom szeretni.
 >...nem jelentenek számomra semmit a tanok,
 >a tanokban nincs más, csak sza­vak....
 >Épp ezért vagyok oly nagyon bizal­matlan
 >a szavakkal szemben, ..."
Hermann Hesse-vel egyet kell érteni, és mégis itt csengenek fülemben 
Anthony de Mello szavai: Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!

 >Tekintsük ezt az eszmecserét a gyakorlati érték
 >teremtése közben megélt reklámszünetnek.
Elegáns pont egy ígéretes közeledés végére?

Egyébként Hermann Hesse mondta valamilyen összefüggésben, hogy
"Semmi értelme az emberi gondolkodásnak, beszédnek és írásnak...."
Hmm, pedig ö is gondolkodott, beszélt, írt, söt még festett is.....

Kösz Zoli.
Szeretettel
Remete