Kedves Lista!
Úgy látom utolsó látogatásom óta nem váltottatok témát. Továbbra is a
gondolatok körül forognak a gondolatok:-) Utoljára G kért segítséget
kényszeres gondolatainak leküzdéséhez.
Nem hiszem, hogy érdemben segíteni tudok, de leírom leveled milyen
gondolatokat, vagy milyen kérdéseket ébresztett bennem.
Igen, az elme, az egó, a vágyak, a gondolatok. Egy nyugati mester mondta
"nincs teljes élet ezek mélyebb ismerete és kontrollja nélkül". Nem túl
régen olvastam újra azt a megállapítást, hogy az emberi tevékenység
megközelítöleg 95 százaléka tudattalanul történik és csupán 5 százalék
az ami tudatosul bennünk. Ha most maradunk ennél a modellnél, akkor ugye
a "gondolat-stop" technika erre az 5 százalék tudatos gondolatra
fókuszál, (pontosabban azok közül is a "negatívakra"). Stopot mondunk a
tudatosult 5 százalék "negatív" oldalára, abban a reményben, hogy ettöl
majd a tudattalan 95 százalék nem fogja tovább termelni a "negatív"
gondolatokat. Szerintem ez nonszensz. Olyan ez mintha nem a szakácsot,
hanem az ételt okolnánk azért mert élvezhetetlen. Az a gyanúm, hogy
ettöl a gondolkodásunk nem sokat fog változni, sokkal valószínübb, hogy
az elme megtanulja elleplezni valódi arcát, és szönyeg alá söpri mindazt
ami szerintünk "negatív", de ez csak az én véleményem.
Beszélünk ugye "negatív" gondolatokról, de vajon mi az, hogy "negatív"
gondolat? Mitöl lesz egy gondolat "negatív"? Egyáltalán ki minösíti a
gondolatainkat, és miért? És ha már "negatív", mégis miért kell tölük
megszabadulni? Tudom, kínzóak és zavarók tudnak lenni, de a gondolatok
erröl nem tehetnek. A gondolat tulajdonképpen "csak" egy termék, egy
produktum ami, akár egy konyhakés, önmagában se nem jó se nem rossz.
Éppen ezért persze "teremtö" sem lehet, de ezt az oldalt mintha egyszer
már körbejártuk volna:-)
Mi még úgy tanultuk, hogy végsö soron sohasem a gondolatainkkal van
bajunk, hanem mondjuk az önkényes minösítgetéssel. Gyakran ez a
"pozitív-negatív" besorolás, és az ehhez való ragaszkodás okozza a
legtöbb problémánkat. Meglehet, hogy egy felbukkanó gondolat nem tetszik
nekünk, ezért zavarni fog, de be kellene látni, hogy ez nem a gondolat
hibája. Mi mégis ezeket a gondolatokat próbáljuk eltüntetni vagy
kicserélni. Egyébként, itt van ez a sokat hangoztatott "törvény" is,
miszerint amire fókuszálsz, amivel foglalkozol, annak eröt adsz. Ha ez
igaz, akkor ez miként egyeztethetö össze a "negatív" gondolatok
szisztematikus kitörlésével? Ha a "negatív" gondolatokkal sokat
foglalkozunk akkor a figyelmünkkel inkább tápláljuk és erösítjük öket.
Szerintem ez mind az elme játéka. Ha felismerjük (leleplezzük) az
összefüggéseket akkor nem lesz többé hatalma rajtunk.
Ha végignézzük a történelem nagy szellemi, vagy spirituálisnak is
"becézett" áramlatait és iskoláinak gyakorlatait, akkor látni fogjuk,
hogy ezek zöme éppen az egó, a vágyak, az elme, a gondolkodás, és a
gondolatok közötti összefüggések tapasztalati megértésére, azok
irányítás alá vonására irányulnak. Példának okáért leírok itt egy ilyen
idevágó egyszerü gyakorlatot ami a gondolat forrásának tudatosítását
veszi célba. Gézusnak ajánlom szeretettel!
Valahogy így néz ki: Gondolatban tedd fel a következö, elsö hallásra
kissé koán-szerü kérdést:
Honnan jön a következö gondolatom?
...és figyeld meg magadban azt a pillanatot ami közvetlenül a kérdés
után jön. Ugye itt nem az a kérdés, hogy MI a következö gondolatom,
hanem az, hogy honnan jön. Tehát sokkal mélyebbre, a gondolatok mögé
kell figyelni. Ne próbálj válaszolni a kérdésre, csak kíváncsian figyelj.
Nem lövöm le a poént ha elmondom, hogy ilyenkor egy pillanatnyi csend és
üresség lép fel. Ez elöször még csak a másodperc töredékéig tarthat, és
éppen erre kell felfigyelni. Egy kis gyakorlattal ez egy, vagy akár több
másodpercre is feltornázható... söt! Miután egy párszor már
megtapasztaltuk ezt a csendet, pontosan tudni fogjuk mire és miként kell
figyelni és azt is, hogy milyen érzés ez. Innentöl már nem szükséges
feltenni a kérdést, csak figyelni kell. Ez egy nagyon egyszerü
gyakorlat, bárhol és bármikor végezhetö. Talán túl egyszerünek tünik,
mégis van benne egy csavar. Ha valóban meg akarod élni ezt a pillanatnyi
csendet, akkor nyilván bizonyos elvárással kell befelé figyelned, nem
táplálhatod a gondolataidat, nem lehetsz türelmetlen, és nem lehetsz
csalódott sem ha esetleg egyböl nem sikerül. Mi ebben a csavar? Az, hogy
akár sikerrel jársz, akár úgy tartod, hogy nem, a zavaró gondolatok egy
rövid idöre mindenképpen le fognak fagyni! (Egy bizonyos Fernlund Markus
svéd pszichológus ezt bövebben is kifejti valamelyik könyvében.)
Szeretettel
Remete
Tudtommal az AK bizonyos pszichés betegségekben szenvedőknek nem
ajánlott. A részleteket sajnos nem ismerem, de lehet konzultálni a
tanfolyamok vezetöivel.
|
